Süteményeskert

Kicsit eltűntem. Nem azért, mert nincsenek ötleteim, vagy mert menet közben ráuntam volna a sütésre. Nyakamon a szakdoga-leadás határideje, közben sikerült összeszednem egy jó adag lelki betegséget. Úgy nem lehet sütni, hogy megállás nélkül a könnyeid törölgeted, és gondolatban mindenhol vagy, csak éppen a konyhában nem. Vagy szívvel-lélekkel tésztát gyúrsz, és krémet keversz, vagy inkább bele se kezdj, mert a végeredmény nem az lesz, mint szeretnéd.

Tegnap este viszont történt egy amúgy jelentéktelennek tűnő apróság, aminek köszönhetően ma reggel úgy ébredtem, mintha kicseréltek volna. A történet csak egy pulóverről szól (hazugság: A pulóverről), amit először nem vettem meg, aztán jól megbántam, viszont másnap már nem volt az üzletben. Utolsó darab volt ráadásul, és hiába indultam el Pulóver-kereső expedícióra, nem találtam egy olyant sem, mint Az. Bosszankodtam, hogy lehetettem ilyen hülye, majd tegnap este valami isteni hang azt súgta, hogy csak vissza kéne menni az üzletbe. Racionálisan nézve nincs esély, mert elvitték, de ki mondta, hogy racionálisan gondolkodom? 😀 Legnagyobb meglepetésemre ott volt. Valaki tényleg megvette, de aztán visszavitték. Véletlen? Szerencse? Tök mindegy. A bölcselet tehát adott: előbb-utóbb minden a helyére kerül, és ami az életedbe való, az ott lesz. Türelem. Ne akard görcsösen.

Szóval most éppen kerek a világ, így nézve a dolgokat, mindennek van értelme. Aki elment, majd visszajön, ha vissza kell jönnie. Ami most még nem sikerült, sikerül, ha nekem van szánva. A szakdogát pedig ha a fene fenét eszik, akkor megírom időben.  A többi pedig majd alakul.

***

Ma egy olyan sütit hoztam, amire a családom azt mondta, hogy ilyet süssek még sokat, mert ez egészen megfelel az átlagos fogyasztó bejglivel szemben támasztott elvárásainak. Bejglinek néz ki, bejgli-puha a tésztája, bejgli ízű. Azt mondták, tartsam meg, karácsonykor is ilyet akarnak.

Hogy hogyan született?

Egyik reggel ez játszódott le:

Konyha. Barbi egyedül van otthon. Futásból jött haza. Éhes. Ezt gondolja:

“Reggelizni kéne. Csinálok rántottát… Bár lehet, hogy palacsintát szívesebben ennék… Ááá, nem. Jó lesz a rántotta. Bár van itthon totu, lekvár… A palacsinta gyorsan kész van… Nem. Legyen inkább kakaós csiga.”

A végeredmény: mákos kalács aka bejgli.

Mákos kalács

Hozzávalók:

15 dkg mandula liszt

10 dkg kókuszliszt + a nyújtáshoz

10 dkg tápiókakeményítő

5 dkg eritrit

2 bolti L-es tojás

5 dkg vaj/kókuszzsír

0,5 kávéskanál útifűmaghéj 4 cl vízben elkeverve

20 dkg darált mák

2 alma

2 dl víz

fél citrom leve

10 dkg porított eritrit

a tetejére 1 tojássárgája, 1 ek kókuszzsír/vaj

A liszteket összekeverjük egy tálban a tojással, az eritrittel és a puha zsiradékkal. Belekeverjük a kocsonyássá váló útifűmaghéjat. Ha morzsalékos lenne, adj hozzá még egy zsírt, ha viszont ragacsosnak ítéled, akkor egy kis kókuszlisztet, mert az felszívja a folyadékot.

A mákot egy lábasba öntjük, belereszeljük az almát, belefacsarjuk a citromot. A vízzel együtt felfőzzük. Ha kihűlt belekeverjük a porrá őrölt eritritet is.

Sütőpapíron kb. 3-4 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. Hogy ne ragadjon a sodrófához, én szórtam rá egy kis kókuszlisztet. Egyenletesen eloszlatjuk a mákot, és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Szerintem ez a legegyszerűbb módja, mert így tuti nem fog kiszakadni, nem kell átemelni a deszkáról a tepsibe, hanem papírostól mehet egy sütőlemezre, és aztán a sütőbe.

A vajat/kókuszsírt megolvasztjuk, belekeverjük a tojássárgáját, és megkenjük a tetejét.

Előmelegített 150 fokos sütőben 30-35 perc alatt megsütjük.

Csatlakoztál már a Süteményeskert facebook-oldalához? Itt a remek alkalom!

Jó rég volt már recept, pedig tevékenykedtem a konyhában. Vagy a teafőzési szokásaim nem izgalmasak? Megértem. Szerintem sem.
Úgy néz ki, túléltem az őszi náthát,  feltámadtam a zombilétből, túl vagyok az első üzleti partnerem által okozott perpillanat hatalmasnak tűnő csalódáson, készülök életem első olyan konferenciájára, ahova kiállítóként megyek (az exhibicionista, ki-ha-én-nem énem jelentkezett helyettem…), és nagy kínnal-keservvel megfelelő ruhát is találtam, mert ugye egy nő szekrényében sosincs egy gönc sem, amit fel lehetne venni. Szegény mi. 😀

Szóval jövök-megyek, és néha eszem is. Bár szombaton úgy leforráztam a számat, hogy még mindig akad egy-két érzékeny sebes pont, ami miatt kizárólag meghatározott ph-jú, meghatározott textúrájú ételeket tudok enni felszisszenés nélkül (banán és csokitorta 😀 ), de azért próbálkozom mással is. Most például bio mangalicavirslivel lenmagos tésztába bugyolálva. Eléggé bétaváltozat, ti tuti szebben megcsináljátok, de a tészta szerintem rendben van. Az eredeti terv szerint egy vékonyabb csíkot futtattam volna végig a virslin, de a tészta ezt nem hagyta. Szóval úgy puzzle-öztem rá a tésztát. De azért fincsi így is. Frissen különösen.

Bio mangalicavirsli lenmagos tésztába bugyolálva

hozzávalók 10 darabhoz

10 darab bio mangalicavirsli

25 dkg tápiókakeményítő

15 dkg kókuszliszt

15 dkg szezámpehely

2 tk. útifűmaghéj

5 tojás

4 dkg kókuszzsír

kb. 1 dl víz (de annyi, amennyi kell, hogy a tésztát jól össze tudd gyúrni)

1 csipet

1 tojássárgája + lenmag

A liszteket, a keményítőt, a tojást és a sót összekeverjük, és annyi vizet adunk hozzá, hogy jól gyúrható, de nem ragacsos masszát kapjunk. Ha ez megvan, nincs más hátra, mint a virsliket egyesével bevonni a tésztával, majd a tetejüket a tojássárgával megkenni, lenmaggal megszórni, és betenni a sütőbe. Kb. 20 perc alatt 170 fokon meg is sül.

Amire figyelj oda, hogy a tésztát lazán és vastagon tekerd rá a virslire, mert sülés közben nőni fog, és megreped a tészta. Én sajnos így jártam. 🙁

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Pogácsát akartam sütni. Sütöttem is. Elsőként kapros-“túróst”, de hogy milyen lett fogalmam sincs, mert megfáztam, és nem érzek ízeket. Ja, de. Sót. Mert elég rendesen elsóztam.  Leírom a receptet, ha valaki kedvet kapna hozzá, ki tudja próbálni, de ennek szerintem neki fogok még futni máskor is.

Kapros-totus pogácsa

13 dkg mandulaliszt

10 dkg szezámliszt

10 dkg totu

5 dkg kókuszzsír

3 M-es tojás

1 ek. szárított kapor

1 csipet só, bors

Úgy, ahogy van mindent összegyúrunk. Kb. másfél-két ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsákat szaggatunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsiben 150 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megütjük.

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Aki azt hitte, hogy a trüffelnek nincs paleó-kompatibilis változata, az tévedett. Mert van. Ráadásul pofonegyszerű elkészíteni. Mondjuk, ahhoz, hogy szép is legyen kell némi gyakorlat, de első alkalommal nem is vártam csodát.

Karácsony körül még tuti elő fogom venni ezt a receptet, gourmand-oknak kiváló gasztroajándék lehet! 🙂

Trüffel paleó módra

30 dkg étcsoki (két tábla 70%-ost és egy tábla 90%-ost használtam)

1 dl kókusztejszín

fél narancs leve

fél dl kávé

fahéj és apróra zúzott mandula a forgatáshoz

Kétféle trüffelt készítettem: fahéjas narancsost és mandulás kávésat.

Ehhez a kókusztejszínt egy lábasban borítjuk, a csokit kis darabokra törjük, és addig kevergetjük, amíg egy folyékony masszát nem kapunk. Ezután megfelezzük a csokit, az egyikbe belefacsarjuk a narancs levét, a másikhoz a kávét adjuk hozzá.

Kb. egy-másfél órára a hűtőbe tesszük, hogy kihűljön. Néha nézzük rá, keverjük át, nehogy teljesen visszadermedjen , mert akkor nem tudunk golyókat formázni. Golyóbisokat készítünk, a narancsosokat a fahéjba, a kávésat a zúzott mandulába forgatjuk. Egy kis időre visszatehetjük a hűtőbe, de egyébként kész is. :))

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Még júniusban történt, hogy pünkösdkor Erdélyben voltam két nagymamámmal (technikailag csak az egyikük az, de… ez komplikált. A lényeg, hogy három nagymamám, és két keresztapám van. Mondom. Komplikált. :D), és mikor hajnalok hajnalán hazaestem, a talpaim még égtek a vágytól, hogy menjenek. Világot látni. Utazni. Tök mindegy hova, csak el Debrecenből valami újat, valamit mást látni. Így történt, hogy felléptem az egyik légitársaság honlapjára, hogy elfogadható árú jegyet keresek. Brüsszel jó lesz? Jó. Szeptember közepe? Jó. Akkor foglaljunk.

Szóval így lehetséges, hogy ez a bejegyzés most Belgiumban íródik, és hogy a muffinjaim egészen Nyugat-Európáig jutottak.

Nem ez az első utam Belgiumba, hanem a negyedik talán, szóval szinte ismerősként járok itt. Annál is inkább, mert azt már korábban is említettem, egy évig éltem Hollandiában, és Belgium északi része nagyon sok hasonlóságot mutat a szomszédjával. Hasonló stílusban épült házak, csatornák, hajók, kikötők… Még mielőtt útnak indultam volna, egy barátom mondta, hogy biztos jól fogom érezni magam, elvégre nosztalgiázhatok egy kicsit.

Szó mi szó, jelentős időszaka volt az életemnek az az egy év, amit Oosterhoutban töltöttem, nagyon sok felejthetetlen nagyszerű pillanatot éltem át Hollandiában, volt amikor végtelenül magányosnak éreztem magam, és nem utolsó sorban mindezek mellett nagyon sokat tanultam. Magamról, az életről, ja, és persze arról is, hogy mi fán terem a Legionella. Bár utóbbi a leglényegtelenebb. Igen, rengeteg érzés, emlékfoszlány rohamozott meg most, és annak ellenére, hogy amikor hazaköltöztem, meg voltam róla győződve, hogy még visszatérek hamarosan, ma már ez a láz lecsillapodott, mert megtaláltam otthon a számításaimat. Tudom, mit szeretnék csinálni, kivel szeretnék lenni forever together. Több nem is kell.

Na jó. Néhány muffin jöhet. A waffeltől begyullad a vállam.

Banános-totus muffin

hozzávalók 6 darabhoz:

20 dkg banán

10 dkg totu

5 dkg mandulaliszt

10 dkg szezámpehely

5 dkg kókuszzsír

2 tojás

1 kk. útifűmaghéj

Aszalt szilvás-csoki muffin

hozzávalók 6 darabhoz:

10 dkg szezámpehely

5 dkg mandulaliszt

5 dkg apróra vágott aszalt szilva

5 dkg olvasztott csoki

5 dkg kókuszzsír

2-3 dkg eritrit

3 tojás

1 kk. útifűmaghéj

Az elkészítését talán nem is nagyon kell részleteznem. Muffinonként egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, muffinformába kanalazzuk őket, és 150 fokon 25-30 percen keresztül sütjük.

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Valamelyik este beszélgettem egy volt-csoporttársammal, és valahogy szóba került a madártej. Befészkelte magát a gondolataim közé (jó madár módjára), míg végül tegnap este nekiveselkedtem. Néhány alapanyag, fél óra, és egy éjszaka a hűtőben. Több nem is kell. 🙂

Madártej

2 dl kókusztejszín (Cocomas pl.)

4 dl víz

2 M-es tojás

1-2 ek eritrit

1 csipet só

fél rúd vanília

1 csipet fahéj

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjékből a sóval kemény habot verünk.

Egy edényben feltesszük főni a hígított kókusztejszínt. A vaníliarúd belsejét kikaparjuk, hozzáadjuk a rúddal együtt a tejhez, eritrittel édesítjük.

Amikor forr, lejjebb vesszük a gázt, és egy kanál segítségével habgaluskákat szaggatunk. Mindkét oldalukat megfőzzük, majd egy tányéron hagyjuk őket kihűlni.

Ha elfogyott a tojáshab, a tojássárgákat felverjük, egy kevés tejjel hígítjuk, majd folytonos kavargatás mellett hozzáöntjük a tejhez.

Hagyjuk kihűlni, a habocskákat visszatesszük a tejre, hadd úszkáljanak kedvükre, és egy csipet fahéjjal megszórva örömködünk a kókuszízű madártejünknek. 😉

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Ezzel a diótorta recepttel azóta szemezek, hogy a kezembe került egy szakácskönyv. Nem tudom, hogy a flancos neve vagy maga a nagyon dióssága vonzott, mindenesetre talonban volt már jó ideje.

Múlt héten pedig volt mit ünnepelni, úgyhogy bánja a fene, hogy az összes diót felhasználtam.

Történt ugyanis, hogy múlt héten a Süteményeskert a virtuális térből kilépve megjelent a valóságban. Még nyáron kerestem egy cukrászdát, akiknek a legszebb mosolyomat elővéve, elmeséltem, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok jelenleg, és mit szeretnék a későbbiekben csinálni. Ők pedig fantáziát láttak bennem és a paleó sütikben, így múlt héten megejtettük az első sütést.

Én annyira izgultam, de tényleg annyira, hogy szerintem a barátaim már a pokol legmélyebb bugyrába kívántak az állandó parázásommal, és őszintén szólva, teljesen igaza volt annak, aki azt mondta, hogy ez egy apróság, amit én óriási nagynak gondolok. Mindenki ismeri a bolha és az elefánt esetét. Már én is belátom.

Zserbót és kókusztekercset készítettünk, amit másnap a Paleolit Központban a vásárlók megkóstolhattak. Annyira elmondhatatlanul örültem annak, hogy ízlett nektek, vittetek haza belőle, megdicsértétek a sütiket vagy Süteményeskert más receptjeit. (Az pedig külön jólesett, hogy voltak, akik megismertek. :))

Óriási élmény volt, ami folytatásért kiált, és én azon leszek, hogy mielőbb minél több süti eljusson hozzátok.

Köszönöm Nektek! :))

Na, és akkor lássuk ezt a diótortát!

Engadini diótorta

hozzávalók egy 18 cm-es kapcsos tortaformához:

7 dkg szezámpehely

8 dkg mandulaliszt

6 dkg eritrit

8 dkg kókuszzsír

1 M-es tojás

1 csipet só

Töltelék:

20 dkg dió

2 ek. méz

1 ek. kókuszzsír

4 ek. kókusztejszín

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, és kb. fél órán át a hűtőben pihentetjük.

A diót durvára törjük, és egy tálba borítjuk.

A kókuszzsíron aranybarnára karamellizáljuk a mézet, majd hozzáadjuk a kókusztejszínt. Vigyázzunk, mert ilyenkor elkezd habzani, nehogy kifusson az edényből.

Rácsurgatjuk a tejszínes mézet a dióra, és összekeverjük.

A tésztát kb. 2/3-at vagy kinyújtjuk, és óvatosan beleegyengetjük a tortaformába, vagy ami szerintem egyszerűbb, hogy csak simán kézzel belenyomkodjuk úgy, hogy kb. 3-4 centis pereme legyen.

Ezután a diót is beleborítjuk, majd a maradék tisztát kinyújtva, ráügyeskedjük az elegyengetett dióra. A tetejét egy villával megszurkáljuk, villával rácsokat húzgálunk rá.

150 fokon kb. 25-30 perc alatt megsül.

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Tegnap reggel hétkor már ennek a sütinek a tésztáját gyúrtam nagy vidáman. Időm viszont nem volt, hogy rendes képeket készítsek, mert a délutánomat teljes egészében a pályázatírás rejtelmeinek megismerésével töltöttem. Ha valaki májusban azt mondta volna  nekem, hogy én szeptembertől pályázatírást fogok tanulni, akkor valószínűleg az illetőt jól kinevettem volna, mert ugyan mi az én metszetem a pályázatírással. Ezt a kérdést egyelőre nem biztos, hogy meg tudnám válaszolni, mindenesetre az első perctől az utolsóig nagyon szeretem, és nagyon élvezem, hogy interaktív módon, állandó kérdésekkel tarkítva zajlik az óra. Hogy akarja a tanár, hogy rájöjjünk magunktól egy-egy kérdés vagy probléma megoldására, és hiába felnőtt emberek ülnek ott, akik elméletileg tudják, hogy nincs olyan, hogy rossz válasz, de azért minden alkalommal elmondja, hogy nyugodtan mondjuk, amit gondolunk, mert tétje nincs. És ugyanez vonatkozik a kérdésfeltevésre: aki nem ért valamit, az kérdezzen, és elmagyarázza újra. Abszolút pozitív élmény, és nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni.

De hogy ennek mi köze a sütéshez? Hát, az, hogy amikor elmentem otthonról, meghagytam mindenkinek, hogy maradjon a sütiből, mert még nem fotóztam. Hazaestem este 9-kor, amikor már nem akartam ezzel foglalkozni. A süti kint maradt a pulton, majd ma reggel, amikor futáshoz készülvén mentem inni, látom, hogy a süti nincs ott, ahol hagytam. Benéztem a hűtőben, de ott sem volt. Szóval mielőtt flörtölhetett volna a kamerával, valaki ádáz módon felfalta. Még szerencse, hogy készült pár kép a sütiről a tepsiben. 🙂

Túrós-szilvás lepény (paleó)

5 kanál mandulaliszt

3 kanál kókuszliszt

2 nagy ek. kókuszzsír

2 tojás

2 kanál eritirit

2 kanál víz

20 dkg totu

1 ek. kókuszzsír

1 tojássárgája

2-3 kanál eritrit

1 csipet fahéj

50 dkg érett, puha kimagozott szilva

2 ek. eritrit

A tojásokat kettéválasztjuk. Bolti M-es tojást használtam, aminek azért van jelentősége, mert a bolti tojásoknak kisebb a sárgája, mint a házinak, amit általában használok. Szóval a sárgája megy a tésztába, a fehérjéből pedig habot fogunk verni a tetejére. De ne szaladjunk előre.

A száraz hozzávalókat egy tálban összevegyítjük egymással, hozzámorzsoljuk a kókuszzsírt, és a tojássárgájával együtt összegyúrjuk. Ha nem akarna összeállna, tegyünk hozzá 1-2 evőkanál vizet, vagy egy kis extra kókuszzsírt, de ha túl sokat teszünk hozzá, a tészta törékennyé válik.

Két sütőpapírlap között kinyújtjuk (kb. 20*25 cm-re).

A totut a kókuszsírral, 1 tojássárgájával, 2 evőkanál eritirrel és 1 csipet fahéjjal botmixerrel krémesítjük, hogy egy homogén masszát kapjunk.

A tésztára simítjuk a krémet. A szilvát felnegyedeljük, és a totuba nyomkodjuk. Ezután irány a sütő. 150 fokon kb. 30 percig sütjük.

Eközben a 3 tojásfehérjéből és 2 evőkanál eritritből 1 csipet só társaságában kemény habot verünk. A 30 perc letelte után egy habzsák segítségével rácsokat húzunk a szilvás totu tetejére, majd 100 fokon még 15-20 percig szárítjuk a habot.

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Itt az ősz, aminek én úgy örülök. Lassacskán előkerülnek a szekrényből a ballonkabátok, a szép sálak, a kényelmes csizmák, jönnek a ködös reggelek, a természet száz meg száz színben pompázik,  és minden mintha kicsit csendesebbé válna. Szeretem az őszt. Egészen addig, míg el nem kezd szakadni az eső. De az évszaktól függetlenül utálom.

Ha már ősz, akkor hoztam egy sütit, amit nagyon gyorsan el lehet készíteni. (De tudjátok, hogy én a gyorsan elkészíthető finomságok híve vagyok. 🙂 )A sós karamell az én mániám, akinek a méz nem fér bele, hagyja ki nyugodtan, anélkül is finom. De vele különösen. 😉

Sós karamelles körtelepény

4 tojás

4 ek. mandulaliszt

3 ek, eritrit

2 nagyobb érett, lédús körte

1 csipet fahéj

1 ek. kókuszzsír

2 ek. méz

2 ek. kókusztejszín

1 jó nagy csipet só

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét az eritrittel kemény habbá verjük. A sárgákat a mandulaliszttel és a fahéjjal csomómentesre keverjük, és a habot óvatosan beleforgatjuk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (20*25) borítjuk a masszát.

A körtét meghámozzuk, és felszeleteljük. A szeleteket egymás után szorosan a tésztára tesszük. Ízlés szerint szeletelt mandulával megszórjuk. Kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük.

A kókuszzsírt a mézzel együtt egy lábasban megkaramellizáljuk, majd mikor szép a színe, alacsony lángon hozzáadjuk a kókusztejszínt és a sót. Vigyázzunk, mert ilyenkor elkezd habzani, nehogy kifusson vagy megégessük a kezünket.

Ha megsült a süti, rácsorgatjuk a karamellt. Várunk, aztán fel lehet falni. 🙂

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Almás pite. Két szó, és mégis mennyi illat, mennyi íz, mennyi emlék!

Most csukd be a szemed, és képzeld el, hogy ott állsz nagymamád konyhájában, illatozik az aranyszínű almás pite, a tetején ott csillog a porcukor. Már az illatától teljesen izgalomba jössz, és alig várod, hogy ebéd után kaphass belőle egy szeletet.

Megvan az érzés? Megrohamoztak az emlékek?

Akkor most megmutatom, hogy készítheted el ennek az isteni süteménynek az egészségesebb változatát.

Békebeli almás pite (glutén-, cukor- és tejmentes)

kb. 16 szelethez

A tésztához:

10 ek. mandulaliszt

6 ek. kókuszliszt

3-4 ek. eritrit

negyed citrom leve

2 ek. kókuszzsír

3 tojássárgája

1 csipet só

Töltelék:

1-1,5 kg alma

1 marék mazsola

fűszerek ízlés szerint: fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, kardamom

+ 1 tojássárgája

A sütőt előmelegítjük 150 fokra.

Az almákat meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Fűszerezzük, ízlés szerint édesíthetjük is, de szerintem elég édes ez így is. Kinyomkodjuk a levét, és kis lángon addig pároljuk, amíg az összes leve el nem főtt.

A tésztához a hozzávalókat egy tálban gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd kb. 20 percre a hűtőbe tesszük.

Kétfelé osztjuk a tésztát, és kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Az első lapot elősütjük, kb. 15 perc alatt.

A sütőből kivéve ráborítjuk a mazsolás almát, majd a másik adag tésztát is kinyújtjuk, és ráegyengetjeük a töltelékre. Egy villával megszurkáljuk, a tojássárgájával megkenjük, és 150 fokon 1 órán keresztül sütjük.

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!