Süteményeskert

Mákos kalács (glutén-, tej-, cukormentes)

Kicsit eltűntem. Nem azért, mert nincsenek ötleteim, vagy mert menet közben ráuntam volna a sütésre. Nyakamon a szakdoga-leadás határideje, közben sikerült összeszednem egy jó adag lelki betegséget. Úgy nem lehet sütni, hogy megállás nélkül a könnyeid törölgeted, és gondolatban mindenhol vagy, csak éppen a konyhában nem. Vagy szívvel-lélekkel tésztát gyúrsz, és krémet keversz, vagy inkább bele se kezdj, mert a végeredmény nem az lesz, mint szeretnéd.

Tegnap este viszont történt egy amúgy jelentéktelennek tűnő apróság, aminek köszönhetően ma reggel úgy ébredtem, mintha kicseréltek volna. A történet csak egy pulóverről szól (hazugság: A pulóverről), amit először nem vettem meg, aztán jól megbántam, viszont másnap már nem volt az üzletben. Utolsó darab volt ráadásul, és hiába indultam el Pulóver-kereső expedícióra, nem találtam egy olyant sem, mint Az. Bosszankodtam, hogy lehetettem ilyen hülye, majd tegnap este valami isteni hang azt súgta, hogy csak vissza kéne menni az üzletbe. Racionálisan nézve nincs esély, mert elvitték, de ki mondta, hogy racionálisan gondolkodom? 😀 Legnagyobb meglepetésemre ott volt. Valaki tényleg megvette, de aztán visszavitték. Véletlen? Szerencse? Tök mindegy. A bölcselet tehát adott: előbb-utóbb minden a helyére kerül, és ami az életedbe való, az ott lesz. Türelem. Ne akard görcsösen.

Szóval most éppen kerek a világ, így nézve a dolgokat, mindennek van értelme. Aki elment, majd visszajön, ha vissza kell jönnie. Ami most még nem sikerült, sikerül, ha nekem van szánva. A szakdogát pedig ha a fene fenét eszik, akkor megírom időben.  A többi pedig majd alakul.

***

Ma egy olyan sütit hoztam, amire a családom azt mondta, hogy ilyet süssek még sokat, mert ez egészen megfelel az átlagos fogyasztó bejglivel szemben támasztott elvárásainak. Bejglinek néz ki, bejgli-puha a tésztája, bejgli ízű. Azt mondták, tartsam meg, karácsonykor is ilyet akarnak.

Hogy hogyan született?

Egyik reggel ez játszódott le:

Konyha. Barbi egyedül van otthon. Futásból jött haza. Éhes. Ezt gondolja:

“Reggelizni kéne. Csinálok rántottát… Bár lehet, hogy palacsintát szívesebben ennék… Ááá, nem. Jó lesz a rántotta. Bár van itthon totu, lekvár… A palacsinta gyorsan kész van… Nem. Legyen inkább kakaós csiga.”

A végeredmény: mákos kalács aka bejgli.

bejgli2

Mákos kalács

Hozzávalók:

15 dkg mandula liszt

10 dkg kókuszliszt + a nyújtáshoz

10 dkg tápiókakeményítő

5 dkg eritrit

2 bolti L-es tojás

5 dkg vaj/kókuszzsír

0,5 kávéskanál útifűmaghéj 4 cl vízben elkeverve

20 dkg darált mák

2 alma

2 dl víz

fél citrom leve

10 dkg porított eritrit

a tetejére 1 tojássárgája, 1 ek kókuszzsír/vaj

A liszteket összekeverjük egy tálban a tojással, az eritrittel és a puha zsiradékkal. Belekeverjük a kocsonyássá váló útifűmaghéjat. Ha morzsalékos lenne, adj hozzá még egy zsírt, ha viszont ragacsosnak ítéled, akkor egy kis kókuszlisztet, mert az felszívja a folyadékot.

A mákot egy lábasba öntjük, belereszeljük az almát, belefacsarjuk a citromot. A vízzel együtt felfőzzük. Ha kihűlt belekeverjük a porrá őrölt eritritet is.

Sütőpapíron kb. 3-4 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. Hogy ne ragadjon a sodrófához, én szórtam rá egy kis kókuszlisztet. Egyenletesen eloszlatjuk a mákot, és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Szerintem ez a legegyszerűbb módja, mert így tuti nem fog kiszakadni, nem kell átemelni a deszkáról a tepsibe, hanem papírostól mehet egy sütőlemezre, és aztán a sütőbe.

A vajat/kókuszsírt megolvasztjuk, belekeverjük a tojássárgáját, és megkenjük a tetejét.

Előmelegített 150 fokos sütőben 30-35 perc alatt megsütjük.

bejgli

 

Csatlakoztál már a Süteményeskert facebook-oldalához? Itt a remek alkalom!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Jutka Balogh says:

    A kedvencem. Végre megsuthetem egészséges tésztàval. Köszönöm.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!