Süteményeskert

A húsvét jött, és el is ment. Nagy feneket nem kerítettünk neki, sonka, tojás, egy nyúlállományt ellátó zöldség volt terítéken, sütöttem egy adag almás krémest és egy darab banánkenyeret, hogy meglegyen a kalács-feeling. Aki akarta az teleehette magát a nagyszülőknél.

Sajnálom, hogy az emberekből ennyire kiveszőben van az ünnepi szellem (és ezt magamra is értem), hogy a hagyományok ennyire elvésznek, hogy locsolkodni ciki és nyűg. Vagy hogy az a ritka, hogy egy lánynak májusfát állítanak. Vagy hogy karácsony kizárólag az evésről meg az ajándékról szól.

Van azért pozitív vonzata is ennek a nagy hétfői kölnimentes nyugalomnak, méghozzá az, hogy kicsit utolértem magam az egyetemi dolgaimmal, és végre rászántam magam az aranygaluska sütésre.

Nem magával a sütéssel volt a gond, hanem a diótöréssel. Összekötöttem némi D-vitamin gyűjtéssel, és közben próbáltam a macskákkal is lelki életet élni, de jobban érdekelte őket egy-egy csiga vagy cserebogár, mint az én ciccegésem. Sose leszünk jóban.

Már vagy egy hete csiklandozta a buksimat az aranygaluska, és próbáltam elhessegetni, mert legyünk őszinték: a kelt tészta az kelt tészta. Ahhoz élesztő kell és a liszt sikértartalma, maglisztből nem lehet ilyet kreálni. De tegnap mégiscsak rászántam magam, ha már volt időm diót törni, és nagyon jól tettem.

Húsvétra kaptam Ausztriából kókusztejet (tudjátok, hogy engem ilyen dolgokkal le lehet venni a lábamról :D), és eddig ez a legfinomabb fajta, amivel valaha találkoztam. Ráadásul csak víz, kókusz és citromsav van benne, tehát a hozzávalókat tekintve is csillagos ötös, nem csak ízre és krémességre. Tökéletes sodó alapanyag. Már csak egy importőrt kellene találnom aki biztosítaná a zavartalan ellátást. 😀

Aranygaluska (liszt-, cukor- és tejmentes)

Tészta:

6 ek. tápiókakeményítő

6 ek. mandulaliszt

2 el. lenmagliszt

2 ek. darált dió

4-5 ek. eritrit

4 tojás

1 kk. szódabikarbóna

pár csepp citromlé

citrom vagy narancshéj

+ eritrites darált dió

Sodó:

fél liter kókusztej

2 tojássárgája

3-4 ek. eritrit

1 vaníliarúd

1 kk kurkuma

A tészta hozzávalóit minden bonyolítás nélkül összekeverjük, hogy kanalazható masszát kapjunk. Fogunk egy tepsit, vagy tortaformát vagy valamilyen sütésre alkalmas tálat, amibe elkezdjük adagolni a tésztát. Egy kanál tészta, majd rá egy kanál eritrites dió, és lehetőleg próbáljunk két ilyen réteget létrehozni. 150 fokon kb. 40 percig sütjük.

A sodóhoz a kókusztejet (ami inkább sűrű legyen, de mindenképpen folyékony, a legjobb erre szerintem a kókusztej-konzerv) egy lábasba öntjük, ízesítjük vaníliával, és elkezdjük forralni. A két tojássárgát néhány kanál kókusztejjel kikeverjük (így könnyebb lesz sűríteni), majd állandó keverés mellett a forró kókusztejhez adjuk. Felforraljuk, és mivel ennek semmi színe, ezért 1 kávéskanál kurkumával sárgára színezzük. Íze nincs. Színe viszont annál inkább. Éljen az élelmiszermérnökösködés. 😀

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Már jó ideje tervben volt, hogy sütök kakaós csigát. Egyszer meg is próbálkoztam vele, de az annyira rosszul sikerült, hogy még a kísérletezésről is mélyen hallgattam, nemhogy az eredményről.

De ma… vagyis tegnap úgy döntöttem, hogy megér még egy próbát. Semmi kedvvel kezdtem neki, és leginkább az motivált, hogy éhes voltam, mert egész nap egy gránátalmán éltem. Éljen az egész napos egyetemistáskodás. És éljen az, hogy úgy tűnik kezdek “kigyógyulni” az orális fixáltságból, tehát a mindennapi stresszt, az extrémebb eseményekről nem is beszélve, már nem cukorkómában fetrengve igyekszem átvészelni, hanem csak úgy… mint kéne. Fagyi nélkül. Csoki nélkül. Keksztekercs nélkül.

A kakaós csigára visszatérve, a franc se gondolta, hogy ilyen finom lesz: melegen isteni, szinte kelt tészta feelingje van, a töltelék szétolvad a szádban, és egyáltalán nem fullasztó a kakaópor. Nincs is rosszabb annál a kakaós csigánál, ami minden második falatja után egy afrikai falu éves vízfogyasztását két perc alatt magadba döntöd, hogy lepucold a kakaóport a nyelőcsöved faláról.

És ha valamit kérhetek: ne csak a közepét edd ki. Fáj neki, ha a szélét a tányéron hagyod kiszáradni, és aztán a szemétbe dobod. Ne bántsd a kakaós csigát! Nem ezt érdemli.

Kakaós csiga (liszt-, cukor- és tejmentes)

4 ek. tápiókakeményítő

4 ek. gesztenyeliszt

4 ek. törökmogyoró-liszt

4 ek. lenmagliszt

4 nagy evőkanál olvasztott kókuszzsír

4 tojás

2 nagy banán (hámozva kb. 10 deka)

2-3 ek. eritrit

1 kk. szódabikarbóna

néhány csepp citromlé

töltelék:

4 ek. kókuszzsír

4 ek. kakaópor

4 ek. eritrit

2 evőkanál házi lekvár (szilva, ribizli, szeder, meggy)

A kókuszzsírt folyóssá olvasztjuk. A banánt egy villával alaposan összetörjük. A banánra azért van szükség, mert így tovább marad friss a kész süti. A liszteket egy tálban összekeverjük. Figyeljünk oda, hogy ne legyenek csomósak, mert az elég kellemetlen tud lenni. Összekeverjük a hozzávalókat, majd vékonyra kinyújtjuk a tésztát.

A töltelékhez a kókuszzsírt felolvasztjuk. A kakaóval és az eritrittel kikeverjük, majd a végén a lekvárral tesszük igazán különlegessé.

A kinyújtott tésztára simítjuk a krémet, majd óvatosan feltekerjük, és ujjnyi vastag szeleteket vágunk. A szeleteket kipofásítjuk, hogy minél inkább kakaós csigára emlékeztessen, majd 20-25 percre bevágjuk a 150 fokos sütőbe. (Olyan 15-18 percnél érdemes egy tűpróbát tartani.)

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Ez a sütemény ékes bizonyítéka annak, hogy attól, hogy  liszt-, cukor- és tejmentesen étkezel, az nem azt jelenti, hogy kimaradsz minden jóból. Sőt!

Alig néhány hét cukormentesség után rájössz, hogy az édes és a nem édes között rengeteg árnyalat létezik. Hogy attól, hogy valami fanyar, kesernyés vagy éppen savanykás nem kell ráborítani egy kiló cukrot, hogy meg lehessen enni. Hogy az ízek sokkal intenzívebbek, sokkal változatosabbak, az ételeknek van illatuk, zamatuk, és ami a legfontosabb: Te ezeket szereted, élvezed, és még többet szeretnél érezni és kipróbálni!

Lényegtelen, hogy paleónak hívjuk-e, vagy bármilyen más fantázianevet aggatunk rá, vallással vagy tudománnyal magyarázzuk, ami igazán fontos, hogy minőségi ételeket, minél több színes gyümölcsöt és zöldséget fogyassz, minél feldolgozatlanabb formában szerezd be az alapanyagokat, fűszerezz bátran, kísérletezz, és egészen más megvilágításba helyeződik a táplálkozás.

Félreértés ne essék, nem szeretnék orthorexiára biztatni senkit sem, csak arra, hogy nyiss az újdonság felé, ne ítélkezz feleslegesen (kajáról beszélünk – az emberekkel szemben legyenek fenntartásaid, de egy marék sóska tuti nem fog átvágni), és attól, hogy elsőre utálod a brokkolit vagy a spenótot, nem azt jelenti, hogy rossz, hanem azt, hogy elkopott ízlelőbimbóidnak hozzá kell szoknia ehhez az új ízvilághoz.

A mai sütemény két napot pihent a hűtőben, mire odáig jutottam, hogy végre összeállítottam, még egyet, mire megkóstoltam. Eszméletlen! Nem lehet meghatározni, hol ér véget a piskótaszerűség az alján, és hol kezdődik a krém. Egybemosódnak a határok, és csak annyit érzel, hogy a falat egyik fele kicsit édesebb, a másik kicsit savanykásabb, de ezek mégis annyira összhangban vannak, hogy egyik sem nyomja el a másikat. A tetején pedig a mézeskalács-fűszer az egészet megkoronázza, és testet-lelket felmelegít egy borongósabb estén.

Almás krémes (cukor-, liszt- és tejmentes)

Tészta:

6 tojásfehérje

6 evőkanál mandulaliszt vagy darált mandula

6 evőkanál eritrit

Krém:

60 dkg alma

10 dkg kókuszzsír

1 dl kókusztejszín

1 dl víz

1 tk. zselatin

néhány csepp citromlé

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojásfehérjéből, eritritből habot verünk, amibe óvatosan beleforgatjuk a mandulalisztet/mandulát. Sütőpapírra borítjuk, és olyan másfél ujjnyi vastaggá egyengetjük. 20 perc alatt elkészül.

Eközben az almát meghámozzuk, feldaraboljuk. Egy lábasba dobjuk az almákat, meglocsoljuk a citromlével, a vízzel és a kókusztejszínnel felöntve puhára pároljuk. Folyamatos keverés mellett a zselatint is hozzáadjuk, majd a tűzről levéve a forró krémbe belekeverjük a kókuszzsírt. Hagyjuk teljesen kihűlni. A kihűlt krém nem túl bizalomgerjesztő, ezért botmixerrel félig összetörjük. A lényeg, hogy a kókuszszírt – ami ugye szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú – eloszlassuk az almával.

A tésztára halmozzuk a krémet, és jó nagy adag mézeskalácsfűszerrel megszórjuk.

Legalább egy éjszakát várjuk vele a tökéletes ízélményért! 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Életem első nyers édességét Hollandiában készítettem. Naná, hol máshol, mint abban az országban, ahol a sütő nem képezi a konyha szerves részét. Az első nyers sütim egyébként az akkori barátom édesanyjának készült, aki  kiröppent látogatóba a fiához. Szívem minden szeretete és a hatalmas igyekvés ellenére az utolsó percben sikerült úgy összetörnöm a tortát a nagy sietségben, hogy felismerhetetlenné vált, és pont úgy nézett ki, mint amibe egy kíváncsi kiskutya belekotnyeleskedett. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, és már azon voltam, hogy kidobom, ahogy van, de végül meggyőztem magam, hogy ha már egy óra késéssel állítok be, legalább ne üres kézzel tegyem. Szóval voltam én, akinek remegett keze-lába, mint minden ilyen “na, akkor most bemutatlak a szüleimnek”-alkalom előtt, és volt a nagyon csúnya, de annál finomabb sütiszörny. Végülis a sütiszörny mindenkinek sikeresen a  szívébe lopta magát, másnap reggelre az utolsó morzsája is eltűnt.

A mai süti hasonló ahhoz, csak éppen lényegesen szebb. Semmi más nem kell hozzá az alapanyagokon kívül, mint egy erősebb aprító, és ha az megvan, akkor indulhat a nyerssüti-gyártás.

Miért együnk nyers süteményeket?Mert a vitaminok és az enzimek nem igazán értékelik a 170-200 fokos sütőbe való száműzetést, olyannyira nem, hogy megdöglenek, ahogy a kémiatanárom szokta volt mondani. Szóval a nyers sütikben kicsivel több hasznos vegyület található, mint a hőkezeltekben. Emellett a gyümölcsök cukortartalma a hő hatására módosul, és nagyobb inzulinválaszt váltanak ki, mint ha nyersen ennénk őket. És ha ezek az érvek eddig nem győztek meg, hogy miért is készíts nyers sütit,  akkor azt is hozzáteszem, hogy szerintem ezek az édességek a sütemények királynői (egy ennyire finom finomság kizárólag nőnemű lehet :D), és őrületes kulináris élvezetet nyújtanak.

Nyers epres tallér (liszt-, cukor-, tej- és tojásmentes)

20 dkg mandula

10 dkg datolya

20 dkg kókuszreszelék

30 dkg eper

A mandulát néhány órára beáztatjuk. Ezzel jelentősen csökkentjük a fitáttartalmát, amely egy olyan vegyület, amely nem éppen hasznos. Gátolja az ásványi anyagok és vitaminok felszívódását (többek között a vasét, úgyhogy aki vashiányos vérszegény annak érdemes megvizsgálnia az étrendjét, mivel gabonában gazdag táplálkozás fitátban is rendkívül gazdag),.

Tehát miután ázott 1-2-3 órácskát a mandula kiszárítjuk, majd az aprítóban a kimagozott datolyával együtt homogén masszává aprítjuk. Kiszedjük a tálból, két darab sütőpapír között a kívánt vastagságúra nyújtjuk.

A kókuszreszeléket az eperrel szintén homogén masszává aprítjuk, majd a datolyás mandulára kenjük. Ezek után nincs más hátra, minthogy kis időre bevágjuk a hűtőbe, majd köröket szaggatunk vagy szeleteljük, vagy amit szeretnénk.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Május első hetében Rómában előnyaralok. Tavaly nyár óta potenciális úti cél az örök város, azonban mikor odakerült a sor, hogy eldöntsem, hova akarok utazni ősszel, inkább Trapanira esett a választásom. Most azonban teljesen váratlanul az ölembe pottyant egy lehetőség. Az égből pottyant lehetőségekkel pedig élni kell, mielőtt más csap le rájuk.

A mai édesség hiába tradicionális és hiába olasz, az apropója mégsem ez, hanem az, hogy felcsaptam dolgozó nőnek, és ahelyett, hogy a konyhában vért izzadva tésztát gyúrnék, és krémet főznék, egy irodában ülök, és a sajtóanyagokkal macázgatok, mint Bridget Jones, miközben a Daniel Cleaverrel értekezem a szoknyám létéről vagy nemlétéről… 😀 Na jó, ez nem teljesen így van, de akár így is lehetne, ami viszont tuti, hogy minden napot fel kell dobni valamivel, és erre a legnagyszerűbb dolog a kék spárgaleves…

…izé. Akarom mondani a panna cotta.

A panna cotta tehát olasz, semmi más nem kell hozzá, mint tejszín, cukor és zselatin. És gyümölcs. És, mondjuk, egy marék pitypang. Úgyhogy ha jót akarsz magadnak, akkor cseréld le a hozzávalók két harmadát, kelj fel reggel 10 perccel hamarabb, szedj egy csokor pitypangot, keverd össze a hozzávalókat, öntsd egy tálba, és rakd be a hűtőbe. A végeredmény: kényeztető, könnyű csemege, ami megkoronázza még azt a napot is, amikor Hugh Grant és Colin Firth úgy dönt, hogy nem verik szét egymást érted, hanem fátylat borítva a múltra, elmennek sörözni.

Panna cotta eperrel és pitypanggal (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók két főre vagy két estére:

2 dl kókusztejszín

1 dl víz

4 ek. eritrit

1 csomag zselatin

5-6 szem eper

1 csokor pitypang

A pitypangok szirmait kitépkedjük, és beáztatjuk, majd néhányszor átöblítjük. Nem vagyok különösebben bacifélő, tekintve, hogy egy évig laborban dolgoztam, és láttam egy-két dolgot, de az ördög nem alszik, úgyhogy áztass, moss, öblíts.

A vizet felmelegítjük, csomómentesre keverjük a zselatint, majd a kókusztejszínt és az eritritet hozzákeverjük.

Az epret megmossuk, felkockázzuk, a krémbe keverjük a pitypangszirmokkal együtt. Keresünk két szimpatikus tálat, igazságosan elosztjuk, és irány a hűtő.

Amilyen egyszerű, annyira finom! 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Azon ritka alkalmak egyike volt a mai sütkérezés, amikor más receptjéből próbáltam dolgozni. Persze, eper nem volt itthon, ahogy kókuszreszelék sem, de a törökmogyoró-liszt és a szeder minden helyzetben igazi aduász. Nem mondom, jó lenne már végre friss gyümölcsöket enni, nem pedig mirelit szedren élni, de még mindig ez, mint az íztelen, fél nap alatt megpenészedő, méregdrága import eper. Ezt a pár hetet, míg a magyar eper megjelenik a piacon, összeszorított fogakkal ugyan, de kibírom valahogy, de aztán lesz eper-dömping a Süteményeskertben is, a meggyről és sárgabarackról nem is beszélve.

Szerintem kétféle süteménysütő létezik: az egyik ragaszkodik a feketén-fehér leírt, receptekben meghatározott arányokhoz és hozzávalókhoz, míg  a másik típus átfutja egyszer a hozzávalókat, talán az instrukciót is, konstatálja, hogy néhány dolog hiányzik, nincs olyan formája, mint amilyet a recept ír, megrántja a vállát, és süt valamit, ami valahol mélyen emlékeztet az eredetihez, de amúgy ránézésre és ízre semmi köze hozzá. Nem hiszem, hogy különösebben részleteznem kellene, hogy melyik tábort erősítem…

A mai sütés apropójául a Kifőztük magazin versenyfelhívása szolgált, miszerint készíts el egy receptet, fotózd le, töltsd fel, és gyűjtsd a lájkokat. Jó. Nézelődtem, és megakadt a szemem Pocak Panna epertortáján. És ekkor jött a már fent említett felismerés, hogy minden van itthon, csak az nem, ami igazán lényeges lenne. Ettől függetlenül, valami eszméletlen finom, a szeder egyébként is egy nagyon különleges gyümölcs, ahány szem, annyi különféle zamat, és végre megtaláltam a tökéletes kókusztejszín-tojássárgája arányt a krémhez!

Szedres vaníliakrémes tortácskák (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók kb. 4-5 darabhoz:

Piskóta:

5 tojásfehérje

10 dkg mandulaliszt

6 dkg törökmogyoróliszt

1 csipet só

1 ek. méz

Vaníliakrém:

2 dl kókusztejszín (Ccoomas)

5 tojássárgája

1 ek. méz

2 rúd vanília

2 nagy kanál kókuszzsír

Díszítés:

szeder, vagy ami van 😉

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a sóval kemény habbá verjük, apránként a lisztekhez és a mézhez adagoljuk, hogy lehetőleg ne törjön össze. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, elegyengetjük, hogy viszonylag egyforma magas legyen, és 10 perc alatt megsütjük. Nem nyitogatjuk a sütőt, kivárjuk a 10 percet.

Eközben a krémhez a kókusztejszínt a vaníliarúddal és a mézzel felforraljuk. A tojássárgákat összekeverjük néhány kanál kókusztejszínnel, lejjebb vesszük a gázt, és hozzácsorgatjuk a tojássárgákat a krémhez. Addig keverjük, amíg be nem sűrűsödik, és ez garantáltan be fog. Ezután a kókuszzsírt belekeverjük, és… jön a várakozás.

A sütőpapírról leoperáljuk a tésztát, és egy pogácsa- vagy linzerszaggatóval minitorta-alapokat nyesünk ki. Miután a krém kihűlt, összeállítjuk a sütit. A tésztákat megkenjük a krémmel, erre jön egy adag jól lecsepegtetett szeder vagy vékony szeletekre vágott eperrel, vagy amit, kitaláltatok hozzá. Erre jön még egy tészta, még egy kis krém, és a tetejére még egy kis gyümölcs.

Mennyei, pont az az ízvilág, amiért én annyira lelkesedem, és amitől egy gyümölcstorta igazán gyümölcstorta lesz.

Az eredeti recept itt leledzik: http://kifoztuk.hu/receptjeink/item/epres-minitortak-vaniliakremmel?category_id=18

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Emlékszem, még általánosban tízóraira néha kaptunk valami pizzának csúfolt kétujjnyi vastag kelt tésztát, némi szósszal megkenve és sajttal megszórva. 9 évesen nem sokat tudtam a gasztronómiáról (most sem állítom, hogy sokat, de lényegesen többet, mint akkor), de abban biztos voltam, hogy ez valami nagy humbug, és nem lehet, hogy a pizza, ami mindenféle filmben olyan nagyon népszerű, ilyen nevetségesen unalmas étel legyen.

Életem első pizzáját nagyjából 13 évesen sütöttem. Arra is emlékszem, hogy egy barátnőkkel filmet nézős délutánra készült, és hatalmas sikert aratott. Akkor már sejtettem, hogy a menzás pizzának nagyon kevés köze van igazihoz, és utána sok-sok évvel később volt alkalmam egy aprócska olasz pizzériában megkóstolni az igazi olasz pizzát. A különbség a sulis és a tradicionális között? Fényévekben mérhető. Azóta nem is ettem pizzát (mert kiderült, hogy a liszt és én nem lehetünk öri-barik), egészen máig.

Ugyanis a pizza ma ismét felvételt nyert az étlapomra, és talán az olaszok nem dobnának tőle egy hátast, mert ez nem olyan, mint amilyet náluk lehet kapni, de kit érdekel, ha egyszer sokkal finomabb, sokkal gyorsabb, sokkal egészségesebb, és még a kajakóma is elkerül. Ez egy jó ajánlat, nem? 🙂

Pizza (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók 2, vagy 1 nagyon éhes főre:

tészta:

1 átlagos méretű salátacukkini

4 dkg mandulaliszt

2 dkg lenmagliszt

2 dkg szezámmag

1 tojás

só, bors, kömény

paradicsomszósz:

1 kis paradicsomkonzerv

só, bors, oregánó, bazsalikom, chilli, fokhagyma

feltét:

amit csak el tudsz rajta képzelni (vasszigorban élők sajt nélkül, engedékenyebbek egy kis sajtot csempészhetnek a tetejére)

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A cukkinit meghámozzuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Beleütjük a tojást, a liszteket belekanalazzuk, fűszerezzük, és összedolgozzuk. Kicsit folyós, de majd sütés közben összeáll. Szerintem nem érdemes túl tömörre készíteni a tésztát, mert nagyon intenzív lesz az íze, nagyon sokat kell rajta kérődzni, és különben is, ha sütés közben összesülnek a hozzávalók, akkor miért pazarolnád a lisztet?

A tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, lehetőleg próbáljunk szabályos kört formázni belőle, bár nem vagyok abban biztos, hogy a bélbolyhok reklamálnak-e, ha szabálytalan formájú pizzát eszel. Szerintem nem sok ellenvetésük lesz. Ja, de. A búzaliszt. Annak nem fognak örülni. Inkább mellőzd.

A paradicsomszószhoz a paradicsomot fűszerezzük, kóstoljuk meg, hogy eltaláljuk-e, azt az ízvilágot, amire vágyunk, majd megkenjük vele a tésztát, végül jön a legkedvencebb részem: a mindenféle földi jó felhalmozása a tésztára.

Irány a sütő! Kb. 25 percig sütjük, én ezután dobáltam rá egy kis kézműves kecskesajtot, és még 10 percig 200 fokon olvadtak egybe az ízek és az illatok.

.

Ízkavalkád a javából. És ugye, hogy van élet a kelt tésztán túl is?! 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Három dolog, amiért hálálkodós kedvemben vagyok:

1; Több, mint 11 000 oldalmegnyitás, és több, mint 300 lájkoló facebookon. Wooow! Annyira örülök Nektek!

2; Süteményeskert – „Gluténmentes, a paleolit táplálkozásnak megfelelő sütemények receptjei. Az oldalon a süteményke receptjei mellett azok történeti hátteréről, az édességek élvezetéről szóló leírások egészítik ki a leírásokat. A blog szerkesztője elkötelezett a paleolit táplálkozás élvezetessége, valamint a süteménykészítés, mint élmény átadása mellett, ezek érezhetőek a receptek leírásánál.” (http://gasztroblog.lap.hu/egeszsegesebbek/25635548) Ebbe pedig csak véletlenül botlottam bele, és nagyon meglepődtem. Köszönöm annak, aki ilyen kedvesen nyilatkozott rólam és a blogról! 😉

3; És végül, de nem utolsósorban: a mai süti nem készülhetett volna el a debreceni Paleolit Központ hihetetlenül kedves tulajdonosainak a segítsége nélkül, akiktől az utolsó utáni percben kaptam kókusztejszínt. 🙂

Köszönöm!

Merthogy kaptok ám sütit is, nem csak krokodilkönnyeken keresztül hüppögött köszönetnyilvánításokat. A könnyeket és hüppögést kéretik képletesen érteni, mert a telihold szerencsére átcsapott fogyóba, úgyhogy ezzel együtt a mimózaságom is visszahúzódóban van.  Ráadásul szombat van, aminek mint frissen kezdett dolgozó nő módfelett örülök, mert ez egyet jelent a szabadsággal,  a szárnyalással és a szívmelengető tevékenységekkel. Na, meg a pepecselős sütikkel.

Tegnap volt a Nemzetközi Pi-nap. Bár nem éppen a matematika iránt táplált olthatatlan szeretetemről vagyok híres, annyira nem utálom, hogy ne akarjak legalább egy süti erejéig megemlékezni a pi-ről, ami rajtam kívül igen sok diák életébe hozott… khm… emlékezetes perceket. Mondjuk, én személy szerint az egyenes egyenletétől és mindentől, ami ehhez a témakörhöz kapcsolódik, kapok agybajt, és a mai napig nem értem, hogy tudtam megoldani az érettségiben ezeket a feladatokat. Ötösre pláne. De sikerült. És asszem, ez elég is.

Bár a Nemzetközi Pi-napon mindenki Pizzát meg Pitét eszik, én azt mondom, hogy egyél Pilóta-kekszet. Mert miért ne? 😉 És mert a házi változatot is lehet úgy enni, mint az eredetit. Tudod, egy határozott óramutató járásával megegyező irányú (ellentétesen nem szabad csinálni semmit, még levest kavarni sem!) csavaró mozdulat a felső kekszen, majd miután azt elpusztítottad, megeszed a tölteléket, végül a az alsó kekszet. Sütésre fel, fiúk-lányok!

Pilóta keksz (cukor-, liszt- és tejmentes)

hozzávalók 20 darabhoz:

20 dkg mandulaliszt

5 dkg gesztenyeliszt (ha ez nincs, akkor lehet kókuszliszt, darált dió, vagy mandulaliszt)

1 tojás

5 dkg kókuszzsír

2 dkg kakaópor

10 dkg eritrit

1 rúd vanília kikapart belseje

Csokis krém:

2 dl kókusztejszín

4-5 dkg kakaópor

2 dkg darált törökmogyoró (elhagyható, ha éppen nincs otthon)

2 dkg eritrit

A sütőt 150 fokra előmelegítjük. A kókuszzsírt felolvasztjuk. A liszteket, az eritritet egy tálba öntjük, hozzácsorgatjuk a kókuszzsírt és a tojást. Gyors mozdulatokkal összekeverjük. Miután a tészta összeállt, elfelezzük. Az egyik fele a tálban marad, és hozzászitáljuk a kakaóport. Összegyúrjuk.

Én úgy szoktam kinyújtani az ilyen tésztákat, hogy letépek egy nagyobb darab sütőpapírt, az egyik felére teszem a tésztát, és a papír másik felét ráhajtom. Próbáljuk lehetőleg egyforma vastagságúra kinyújtani, hogy egyformán süljenek. 5,5 cm-es átmérőjű formával kiszaggatjuk (én egy decis boros poharat használtam),  sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 10-12 perc alatt megsütjük a köröcskéket. Ha vékonyak, akkor 10 perc elég lesz, ne száradjanak ki. Ugyanezt eljátsszuk a másik színű tésztával is.

Amíg a kekszek sülnek, elkészítjük a csokis krémet. A kókusztejszínt a kakaóporral, a mogyoróval és az eritrittel csomómentesre keverjük, és sűrűre főzzük.

Megvárjuk, amíg kihűlnek, majd összeállítjuk a pilótákat. (Vagy nem ezek a pilóták? Ha nem maguk a kekszek, akkor kik vagy mik? :D) Ne sajnáljuk a tölteléket, nincs is annál rosszabb, mint mikor ez kekszből pont a lényeg hiányzik.

Megvárjuk, amíg a krém megdermed, majd megesszük. Szerintem érdemes várni egy éjszakát, hogy a csokitól a keksz kicsit puhuljon, de ha most rögtön kell, akkor most rögtön is finom. 😉

Az első képet innen csentem.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

A mákkal hogy állsz? Remélem jól, mert a mai este sztárja ő lesz. A mákhoz fűződő kapcsolatom elég rapszodikus. Amikor ráfüggök, akkor egy hétig ezen élek, majd hónapokig eszembe se jut, de van egyfajta ciklikusság. Legutoljára karácsonykor volt terítéken, habos-mákos formájában, azelőtt októberben mákos gubaként került a tányéromra még Hollandiában. Nem mintha a hollandok szeretnék és ismernék a mákot, afféle fűszerként néha megjelenik egy-egy péksütemény tetején, de a mákos bejgliért nem rajongtak. Még szerencse, hogy a különböző nemzetek boltjaiban beszerezhetőek ezek a csodaszemek. 🙂 Hogy miért volt különleges az a mákos guba, majd máskor mesélem el. Mondjuk, 3 hónap volna, mikor ismét rákattanok.

De még mielőtt teljes mindenki átadná magát a melankóliának, amiért mákos guba titkáról a leplet csak soká fogom lerántani, a  jó hír az, hogy most is van süti. Méghozzá olyan, amit annyiféleképpen tudunk elkészíteni, ahányan ahányféle konyhával és kamratartalommal bírunk. Ereszd szabadjára a fantáziád, és nézd meg, mi sül ki belőle! 😉

Mákom-bákom (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók:

6 tojás

20 dkg darált mák

20 dkg banán

10 dkg aszalt sárgabarack

fél tábla étcsoki

5 dkg olvasztott kókuszzsír

1 evőkanál házi cukormentes ribizlilekvár

0,5-1 dl víz

fél citrom leve

1 csipet só

és bármi más, ami az eszedbe jut

A sütőt előmelegítjük 130 fokra. A tojásokat szétválasztjuk. A banánt összepépesítjük, a tojássárgájával kikeverjük. Hozzáadjuk a mákot, az apró darabokra vágott sárgabarackot és étcsokit, a lekvárt, az olvasztott kókuszzsírt és a citromlevet hozzácsurgatjuk. Ha nagyon száraz, darabos lenne, akkor adjunk hozzá egy kis vizet, de ne legyen folyós a massza. A tojásfehérjéket 1 csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan adagolva elkeverjük a mákos masszával, hogy lehetőleg nem törjön össze. Hőálló tálkákba kanalazzuk vagy annak hiányában egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, és 130 fokon 30-40 percig sütjük.

És voilá! Elkészült a mákom-bákom cukor, liszt és tej nélkül. 🙂

Pont olyan antifotogén, mint aki sütötte…. Még szerencse, hogy nem ezért kell szeretni. 😀

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Egyetemi büfé. Céges büfé. Tarjás szendvics, sonkás szendvics, szalámis szendvics, hamburger, hal(rudacskás)burger, csoki, cukros müzli, péksütemény, kóla. Még szerencse, hogy a kávéba a cukor fakultatívan választható.

Komolyan kérdezem: aki egy kicsit is egészségtudatosabb próbál lenni, de abba a félórába, ami a rendelkezésére áll munka előtt, megpróbál belezsúfolni egy komplett ügyintézős napot, este meg annyira hulla, hogy a saját nevének a leírása gondot okoz, ergo nem áll neki főzni, mert félő, hogy elalszik hagymakockázás közben, és levágja valamelyik ujját, az mit eszik napközben? Mert szerintem leginkább semmit. Ha a liszttel nem vagy jóban ilyen-olyan okok miatt, pláne nincs választásod. Ja, de. A kávé. Az legalább tele van antioxidánsokkal és rák ellen védő vegyületekkel. És lehet cukor nélkül kérni. De amúgy ennyi.

Most hogy elmélázgattam ezen a problémán (mert ez az), hogy a gluténérzékenyekre és/vagy egészségtudatosabbakra nem sokan gondolnak, és vagy gondoskodnak maguknak kajáról, vagy felcsapnak római gladiátornak, akik egy szétedzett és szétizzadt nap után a pókot kieszik a sarokból, elérkezett az idő, hogy felfedjem, mit készítettem.

Akik követnek facebookon, azok tudják, hogy a héten csupa párperces kreálmányt ígértem. Ez nem pont párperces, mert 40 percig sül, de az aktív közreműködésünk ideje tényleg rövid. A sütés alatt pedig lehet hajat mosni, tanulni, vagy… vagy amit akarsz. Mondjuk, Pretty Little Liars-t nézni. Vagy ennél kicsit hasznosabban is elütheted az időt. Ha nem lenne elég, hogy relatíve hamar fogyasztható, a legjobb benne, hogy csupa olyan hozzávalót igényel, amely minden háztartásban előfordul. (Hm. Majdnem minden háztartásban. Nem tudom, hogy a legénylakások konyhaszekrénye mekkora arányban rejt kókuszreszeléket, de aki tart otthon, az tuti jó ember.)

Meglepően finom, és egy fejtágítással töltött nap után a lehető legjobb kényeztetés egy csésze chai (kókusz)lattéval. Már csak egy masszőr kellene a teljes boldogsághoz, meg… na jó, nem kezdek el telhetetlenkedni…

Banánkenyér (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók:

35 dkg pucér banán

20 dkg kókuszreszelék

5 dkg kókuszzsír

2 dkg szeletelt mandula

2 dkg szezámmag

3 tojás

1 csipet só

fahéj

A sütőt 160 fokra előmelegíted. A banánokat összetördeled, egy krumplinyomóval pépesíted a kókuszzsírral együtt. (1 perc) Beleszórsz egy komplett zacskó kókuszreszeléket, 2 dkg mandulát, 2 dkg szezámmagot. Feltöröd a 3 tojást. (1 perc) Sózod, fahéjazod. Összekevered. (1-2 perc) Valamilyen sütőformába öntöd. (A legjobb az őzgerinc, de nem ezen múlik a finomsága.) Bevágod a sütőbe. (1 perc)

Összesen: 4-5 perc.

40 perc múlva nézz rá, kapcsold ki a sütőt. Reggel pedig vidd magaddal a munkahelyedre vagy a suliba, hadd irigykedjenek az uncsi büfékaján élők, hogy milyen mennyei lakomát csapsz. 😉

Akár egy kis étcsokival is feldobhatjuk!

További szösszenetekért, kövess a facebookon.