Süteményeskert

A múlt hét a próbálkozások hete volt. Annyira szerettem volna valami finomat és szépet sütni, annyira rágörcsöltem a dologra, hogy a végeredmény sok kiborogatott krém meg két fogjuk rá, hogy finom, de semmiképp nem szép sütemény lett. Na, mindegy, fordult elő már ilyen másokkal is. Legalábbis bízom benne. 😀

Vasárnap nagy konyhatündérkedésben voltam, (és akkor ez a reklám helye, mert amint megálmodom végre a tökéletes címet, elindítom az általam kreált paleó ebéd- és vacsiötleteket összegyűjtő blogomat 🙂 ), és összedobtam egy muffint. És örömmel jelentem, hogy megtaláltam a tökéletes paleó muffintésztát.

Alapvetően nem rajongok a muffinért, fullasztó, fojtogató száraz tésztájú a legtöbb, és ez igaz, mind a hagyományos, mind a paleó módon készültekre. Na, de ez…! Ez egy csoda. Szaftos, kicsit ragacsos, a reggeli kávé mellé kiváló. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! 🙂

Muffin alaprecept (liszt-, cukor- és tejmentes)

20 dkg banán (hámozva)

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg mandulaliszt/őrölt mandula

2-3 tojás (mérettől függ)

1 kk. sütőpor

Extra belevalók:

2 marék málna és 1 marék kesu

2 marék fekete ribiszke – 3 kocka étcsoki

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A banánokat összetörjük, összekeverjük a többi hozzávalóval. A masszát kettéöntjük.  A kesut összezúzzuk, megpirítjuk, és a málnával együtt beleforgatjuk a masszába úgy, hogy a málna lehetőleg ne törjön össze. A csokit lereszeljük, és a ribizlivel együtt hozzákeverjük a másik adag tésztához. Formába kanalazzuk (összesen nekem 8 laposabb lett), és 25 perc alatt 150 fokon megsütjük.

Pofonegyszerű, ugye? 🙂

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Tegnap felhívott az unokahúgom, hogy ő ma sütit akar velem sütni. Vissza lehet utasítani egy ilyen ajánlatot? Dehogy lehet. Szóval reggel fél 9-kor bemasírozott a konyhába, hogy ő itt van, és harcra kész. Sütöttünk egy hagyományos sajttortát egy barátomnak, akinek ez volt a kívánsága, és összedobtunk egy tepsi ribizlis piskótát.

Hát, kérem szépen, ez marha jó lett. Alapvetően én az ilyen sütiket szeretem, semmi krém, semmi hab, semmi kevergetés, kavargatás, izgulás, hogy megdermed-e a krém, megköt-e a zselatin. Melléteszel egy kis fagyit, ha nagyon fel akarod turbózni, és máris lehet örömködni a finomságnak. De tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy teljesen olyan, mint az eredeti. Mind állagra, mind ízre, mind színre. Csak éppen a kajakóma nem üt ki, ami pedig nagyszerű hír! 🙂

Én ribizlivel készítettem, de 100%-ig biztos vagyok abban, hogy bármilyen más gyümölccsel is komptatibilis. Egyedül arra kell figyelni, hogy ha pl. meggyel készíted, akkor kimagozás után jól csepegtesd le, különben nagyon el fog ázni a tészta.

Ribizlis piskóta (liszt-, cukor- és tejmentes)

hozzávalók kb. 12 szelethez

4 tojás

4 ek. eritrit

4 ek. mandulaliszt/darált mandula

1 kk. sütőpor

1 csipet só

4-5 marék ribizli vagy bármilyen más gyümölcs

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojásokat szétválasztjuk, a sóval és az eritrittel habbá verjük a fehérjéket. A mandulalisztet óvatosan belekeverjük, hogy a hab ne törjön össze, majd a tojássárgákat is belecsurgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a masszát, és leszártalanított, megmosott ribizlit dobáltam a tetejére. 20-25 perc alatt sül tökéletessé, érdemes egy tűpróbát tartani 20 percnél. A bogyók levándorolnak a tészta aljára, a teteje nem túl látványos, így érdemes megfordítani. 🙂 A tetejére mehet egy kis porrá őrölt eritrit. 😉

Kell ennél több egy szombati ebédre desszertként? 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Tombol a cseresznyeszezon, a fák rogyadoznak a rengeteg gyümölcstől, és nekem is ilyentájt az egyik kedvenc elfoglaltságom egy cseresznyefa alatt állni, és a ropogós, mézédes gyümölcsöket eszegetni.

De miért együnk cseresznyét?

Naná, hogy azért, mert finom!

Természetesen már az ókorban is ismerték, és a katonák élvezettel majszolták, mivel jó szomjoltó, ugyanakkor a magas víztartalma mellett a cukortartalma (kb. 14%) energiát szolgáltat. Jó hír, hogy a glükóz-fruktóz arányt vizsgálva azt látjuk, hogy a glükóz van túlsúlyban, és ugye tudjuk, hogy a magas fruktózbevitel nem éppen javallott, de a cukortartalom függ az érettségi állapottól, tehát akik a félérett cseresznyéért rajonganak azoknak nem kell különösebben aggódniuk.

Vannak benne vitaminok (A-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin, folsav), ásványi anyagok (foszfor, kalcium, vas, kálium, kobalt), szóval igazán tápláló csemege kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mivel szép színes, ezért az antioxidáns-tartalmát is meg kell említenünk, ami gyulladásgátló hatású. Állítólag a pattanásos bőrre is jótékonyan hat.

Vízhajtó, méregtelenítő hatása miatt teát főznek a szárából, de szerintem, aki legalább egyszer jól belakott a piros bogyókból, az megtapasztalta, hogy ötpercenként járt utána pisilni. Ízületi problémák esetén is érdemes fogyasztani.

A cseresznye nem utóérő, tehát még ha féléretten szedjük is le, akkor sem fog beérni, mint pl. az alma. Ez mit jelent tehát? Amint lekerül a fáról, gondoskodnunk kell a felhasználásáról, mert gyorsan megromlik. Ha egy mód van rá, együk meg nyersen, úgy visszük be a szervezetünk számára a legtöbb értékes tápanyagot, de ha már degeszre ettük magunkat, és a fa még mindig roskadozik a gyümölcstől, vagy a szomszéd merő nagylelkűségből meglep bennünket egy kosár cserivel, akkor lehetőleg fagyasszuk le. Télen jó szolgálatot tehet, és a fagyasztás még mindig kíméletesebb tartósítási eljárás, mint ha befőttként vagy lekvárként raknánk el, mert a vitaminok és az enzimek jobbára hőérzékenyek, és szinte biztos, hogy károsodnak a hőkezelés során.

Ha magunknak szedjük, érdemes odafigyelni arra, hogy a szárával együtt kerüljön le a fáról, mert így kisebb az esélye a szem sérülésének, és néhány nappal tovább élvezhetjük a hűtőben tárolt cseresznyét.

Melyik a kedvenc fagylaltotok?

Az enyém a citrom. Még gyerekkoromban élt a szomszédutcában egy néni, aki egy kis fagyizót üzemeltetett. Odajárt a környék apraja-nagyja, és én már 7 évesen is voltam olyan elvetemült, hogy 2 gombóc citromfagyit kérjek. Azóta ha új helyet próbálok ki (nem mintha mostanában erre lenne példa), akkor a citromot kóstolom meg először, mert ha azt jól készítik, akkor valószínűleg a többi is jó lehet. Mert a citromfagyit el lehet szúrni. Például azzal, ha édes. Vagy ha jégdarabkák vannak benne. Vagy ha érződik rajta, hogy a sárga gyümölccsel még csak egy pacsi erejéig sem találkozott. Szóval adva van a citromfagyival szemben felállított magas mércém, a dögmeleg, meg a vizsgaidőszak, amit túl kell élni valahogy, és én elhatároztam, hogy elkészítem a saját mindenmentes, garantáltan gyümölcsből készülő citromfagyimat. Jelentem: az akadályt sikeresen vettem, és olyan hűsítő finomságot sikerült rittyentenem, hogy ezek után mindig lesz a fagyóban egy dobozzal.

Fügés citromfagyi

(két személyre vagy egy citromfagyi-bolondnak)

1 dl kókusztejszín

4-5 citrom leve a rostokkal együtt

5 dkg beáztatott aszalt füge

A citrom levét kifacsarjuk, a rostokkal együtt a kókusztejhez adjuk. A héját NE reszeljük le, mert annyi növényvédőszer, éréskésleltető meg a jó ég tudja, miféle vegyszer van rajta, hogy tök felesleges ezzel mérgeznünk magunkat. Persze, ha magadnak termeled vagy biot veszel, akkor nyugodtan, de a belseje is bőven elég. A fügét negyedórára beáztatjuk, hogy puhább legyek. Aprítógépben a citromleves kókusztejet a fügével összeturmixoljuk, és a fagyasztóban 1-2 óra alatt tökéletes állagúra fagy. Néha persze kevergessük meg. 😉

De nem csak citromfagyi készült, hanem egy olyan fajta is, amivel először Trapaniban találkoztam, és elsőre meggyőzött. Nagyon szeretem a diót, ahogy a fügét is, így nem volt kérdés, hogy megpróbálok valami hasonlót készíteni. Elég tömény lett az én változatom, de legalább senki sem foghatja rám, hogy sajnáltam belőle az alapanyagot, mert az van benne rendesen.

Fügés diófagyi

1 dl kókusztej

1 dl víz

10 dkg dió

10 dkg beáztatott füge

Úgy, ahogy van, homogenizáljuk a hozzávalókat, és a fagyasztóból kivéve párszor megkeverjük a teljes dermedésig. Nagyon finom, ezt a változatot is, de akár füge nélkül is el tudnám képzelni egy csésze kávé tetején csücsülve, vagy akár jegeskávéként összeturmixolva. Ki is próbálom. 😉

És mivel három a magyar igazság, meg különben is kaptam egy csomag fagyasztott meggyet, és mert időközben hogy, hogy nem, eltűnt a citromfagyi, és a savanyú fagyikat kedvelem én leginkább, készült egy harmadik is. Gyerekeknek nem való, mert az alkoholtartalma jelentős, de ha szeretnénk kicsit pepecselni, akkor akár az alkoholt is elpárologtathatjuk belőle.

Vörösboros meggyfagylalt csokoládés aszalt meggyszemekkel

0,5 dl kókusztejszín

0,5 dl víz

1 dl vörösbor

30 dkg magozott meggy

1 marék aszalt meggy (lehetőleg cukormentes)

5 dkg kókuszzsír

2 dkg kakaópor

A kókusztejszínt a vízzel és a borral együtt feltesszük főni. Mivel az alkohol forráspontja 78 fokon található, ezért pár perces forralással gyakorlatilag az etil-alkohol elpárolog a borból és csak az aromája marad. Szóval ha nem szeretnénk elkábulni, akkor ezt a lépést érdemes megtenni. Én kihagytam. 🙂 Megvárjuk, amíg teljesen kihűl a folyadék, majd a meggyel együtt összeturmixoljuk. Szeretem, ha találok kisebb-nagyobb gyümölcsdarabokat a fagyiban, ezért ügyeltem rá, hogy ebben is maradjanak. Irány a fagyó, és ha az alkoholt nem párologtattuk el, akkor 4-5 óra fagyasztás. Eközben a kókuszzsírt megolvasztjuk (bár az enyém teljesen folyékony állapotban várt a szekrényben, és a nagykönyv szerint a kókuszsír 25 fokon olvad… itt a nyár, nincs mit tagadni) és a kakaóporral elkeverjük. Az aszalt meggyszemeket megforgatjuk benne. Vagy beledobáljuk a készülő fagyiba, vagy a tetejére pakolunk… de asszem a legjobb az lesz, ha mindenhova kerül egy kicsi. 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Múlt héten a kezembe került egy francia szakácskönyv, és ha már a rábukkantam, akkor tüzetesen átvizsgáltam. Imádom a francia konyhát, azt az eleganciát, amit az ételek elkészítésébe visznek, azt viszont kevésbé, hogy a receptek nagy része Magyarországon elkészíthetetlen a hozzávalók beszerezhetetlensége miatt. Ha egyszer lehetőségem lesz, nagyon szeretnék belemélyedni a francia gasztronómiába… bár addig nem ártana a Je ne sais pas-n kívül többet tudni. 😀

Volt egy recept, amin megakadt a szemem, olyannyira, hogy kicsit átalakítva elkészítettem.  Még mikor sült, akkor érezni lehetett, hogy jó döntés volt ezt elkészíteni, mert az illatok… mint nagymamám konyhájában karácsony előtt. A fahéj, a vanília és a kakaópor kezdte az illatorgiát, amihez később csatlakozott a karamellizálódó körte is, és így igazi illatkavalkádot okozva az egész házban. Igazi ünnepi sütemény, amelyet muszáj kipróbálni.

Szép Heléna körtetortája (liszt-, cukor- és tejmentes)

hozzávalók egy 18 cm-s tortaformához

tészta:

10 dkg mandulaliszt

4 dkg gesztenyeliszt

7 dkg eritrit

7 dkg kókuszzsír

1 tojás

1 csipet só

töltelék:

2-3 körte

3 dkg gesztenyeliszt

4 dkg kakaópor

7 dkg eritrit

2 dkg durvára tört mandula

50 ml víz

1 tojás

csipet sütőpor

fahéj, vanília

160 fokra előmelegítjük a sütőt. A tésztához kicsit olvasszuk meg a kókuszzsírt, hogy könnyebben lehessen dolgozni vele. A tészta alapanyagait gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, és a kizsírozott tortaformába egyengetjük. 15 perc alatt elősütjük.

Eközben a kókuszzsírt és az eritritet kikeverjük (nem lesz olyan habos, mintha vajat használnánk, de viszonylag egységes massza keverhető belőle), majd egy tojással habosra verjük. Hozzáadjuk a kakaóport, a gesztenyelisztet, a sütőport, valamint a vizet, és fényesre keverjük, végül fűszerezzük. A mandulát durvára törjük, és azt is masszához adjuk.

A sütőből kiszedjük a tésztát, és a tölteléket elegyengetjük rajta. A körtéket megmossuk, meghámozzuk, felnegyedeljük (bár lehet, érdemes inkább nyolcadolni), és a töltelékbe nyomkodjuk. 160 fokon 40 percig sütjük, majd lealufóliázzuk, és visszatoljuk további 20 percre.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Menthetetlenül nyár van. Jó, nem pont ebben a percben, mert éppen a megfagyás szélén állok, de két nappal ezelőtt a rekkenő hőség hívta életre ezeket a jeges csodákat. A jó hír, hogy fagyigép nem szükséges hozzájuk,  a rossz hír pedig, hogy nem lehet belőlük eleget készíteni, mert hamar elfogynak.

Eperfagyi

2 dl kókusztejszín

40 dkg eper

2-3 ek. eritrit (elhagyható)

Összebotmixerezzük úgy, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb eperdarabok, betesszük a fagyóba, néha megkeverjük, és kb. két óra alatt eléri a kívánt állagot.

Csokifagyi

2 érett avokádó

2 dl kókusztejszín

5 púpos evőkanál kakaópor

3-4 ek. eritrit

Alaposan kikeverjük a hozzávalókat, majd ugyanúgy járunk el, mint az eperfagyinál. Fagyó, megkavar, 2 óra múlva kész is.

Banános mogyorófagyi

2 dl kókusztejszín

15 dkg mogyoró

2 banán (meghámozva kb. 15 dkg)

1 ek. méz

A mézen megkaramellizáljuk a mogyorót, majd aprítógépben simára keverjük az összes hozzávalót. Ezután jöhet a szokásos játék: fagyó, kavargatás, végül egy jó film, és némi fagyi. 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Ez a keksz egyszerűbb, mint egy pofon. De mégis pont ez az oka, hogy felkerült a blogra, mert szeretném, ha látnátok, hogy néhány teljesen hétköznapi hozzávalóból hogy lehet percek alatt nasit varázsolni. Igazi vizsgaidőszakos, kávéba tunkolós finomság, ami villámgyorsan elkészül, és legalább ilyen gyorsan el is fog fogyni.

A kakaó (és ezáltal a jó minőségű csokoládé is) tele van antioxidánsokkal, amelyek a szabad gyökök keletkezését kontrollálják, így védve a DNS-t, valamint bizonyos fehérjéket, és még az öregedés ellen is felvehetjük a harcot. Fenoltartalma jelentősebb, mint a vörösboré, a flavonoidok segítenek az erek rugalmasságának megőrzésében, egy szóval ha jó minőségűt választunk, akkor bizony még táplálhatjuk is a testünket. Bizonyos kutatások szerint csökkenti a szorongást, ami főként a depressziós és pánikbeteg emberek esetében lehet érdekes, stimulálja az agy jutalmazási központját, ami viszont függőség kialakulásához vezethet. Tehát csak ésszel és mértékkel fogyasszuk! 🙂

Kókuszos csokis keksz (liszt-, cukor- és tejmentes)

10+2 dkg kókuszreszelék

10 dkg magas kakaótartalmú csoki

3 púpos evőkanál kakaópor

2-3 ek. xilit/eritrit/méz

5 dkg vaj/kókuszsír

2 tojás

A vajat a tojással és az édesítővel habosra keverjük. Hozzákeverjük a kakaóport, majd a 2 dkg kókuszreszelék. A kókuszreszelék nagyobb részét aprítógépben finomra daráljuk. A csokit apró kockákra vágjuk, és belekeverjük a masszába. Sütőpapírra köröket nyomkodunk, és előmelegített sütőben 170 fokon kb. 10 perc alatt megsütjük.

Ugye, hogy egyáltalán nem is volt bonyolult?

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Tombol a tavasz, sőt még inkább a nyár, ilyenkor esténként az ember lánya nehezen marad otthon, és ha borozni hívják, akkor pláne nem fogja kétszer végiggondolni, hogy menjen-e vagy sem. Így esett a nagy eset, hogy tegnap a Batthyány borozóban töltöttük az estét baráti csacsogással és némi biznisszel, és ott futottam bele a Boksay Pincészet Bodzaborába. Ha valami, akkor ez tuti, hogy istenek itala. Édes, virágillatú, kellemesen bódító… Nem vagyok borász, úgyhogy ennél mélyebb elemzést ne várjatok. de annak ellenére, hogy én megrögzött szárazbor-párti vagyok, és csak merő kíváncsiságból kóstoltam meg, meg kellett állapítanom, hogy kellemes itóka, igazi csajos bor. 😀

Annyira a bodza hatása alá kerültem, hogy a mai sütiből sem hagyhattam ki, pláne hogy pár éve bodzabokor nőtt a semmiből a teraszunk elé, és noha már elnyílóban vannak a virágok, egy-kettő még maradt, ami pont elég is volt, hogy a sajttortát feldobja.

A bodza egyébként mindamellett, hogy szép és teljesen bele vagyok bolondulva az illatába, gyógyító tulajdonságokkal is bír. Vizelethajtó, lázcsillapító, köhögéscsillapító hatású, emellett az emésztést is segíti. Megfázás esetén érdemes napi 2-3 csészével bodzavirág-teát fogyasztani, valamint inhalálni is lehet vele.

És még egy érdekes infó: a néphagyomány szerint nem szabad az udvaron nőtt bodzabokrot kivágni, mert a bodza véd az ártó szellemektől.

Egy szó, mint száz: szeressük a bodzát!

Ahogy a sajttortát is. Az egészben az az érdekes, hogy sokáig el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet (sajt… torta… na ne :D), míg egyszer csak anyukám haza nem állított egy adag mascarponével, hogy készítsek belőle valamit a másnapi vendégeknek. Gugli elő, a tiramisuért nem dobban meg különösebben meg a szívem (minek a jó kávét holmi babapiskótára pazarolni :D), és akkor legyen sajttorta.

Tudtátok, hogy a sajttorta története is valahol az ókori görögöknél gyökerezik? Személy szerint én megdöbbentem, mert azt gondoltam, hogy ez valami új- vagy még újabb kori édesség, de ezek szerint az ókori görögök már tudták, hogy kell hedonista életmódot folytatni. 😀 Az eredeti recept elég sokat változott az idők során, és a XX. században James Kraftnak köszönhetően megszületett a krémsajt, ami manapság az alapját szolgáltatja. Ezerféle íz, ezerféle változat, sütve vagy sütés nélkül, kekszalapra vagy piskótára. Lehet játszadozni.

A paleóba nem fér bele a mascarpone, de kis ügyeskedéssel lehet készíteni wannabe sajttortát. Nem sajttorta, de mégis kicsit, mintha… És ha egy kis bodzavirágot is szórsz bele, akkor a legfinnyásabb vendégeid sem fognak szót emelni, hogy ez a sajttorta nem is igazi sajttorta…

Bodzavirágos sajttorta epres-bodzás öntettel (cukor-, liszt- és tejmentes)

hozzávalók egy 18 centis tortaformához

15 deka mazsola

10 deka kesudió

1 ek. kókuszzsír

500 gramm totu

2 dl kókusztej

10 deka vaj

3-4 ek. eritrit

1+0,5 marék bodzavirág

15-20 deka eper

Aprítógépben a mazsolát és a kesudiót a kókuszzsírral homogén masszává aprítjuk. A tortaforma aljába nyomkodjuk.

A totut a vajjal, a kókusztejjel és az eritrittel habosra keverjük. A bodzát alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és a virágok leszedegetjük a szárakról. Belekeverjük a krémbe.

A totus krémet a kesudiós alapra egyenletesen eloszlatjuk, és 160 fokon 1 órán keresztül sütjük.

Az epret megmossuk, pépesítjük és a fél marék lefejtegetett bodzavirággal összefőzzük. Ha nagyon sűrűnek érezzük, és nem enged levet az eper, önthetünk hozzá egy kis vizet (vagy egy kis fehérbort).

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Kezdődik a vizsgaidőszak, és ez kiváló alkalom a sütögetésre. Biztos megvan a maga pszichológiája, hogy mégis miért van az, hogy amikor nem kéne valamit csinálnod, és mégis azzal foglalkozol ahelyett, hogy analitikai módszereket, pálinkafőzési technológiát, enzimneveket meg hasonlókat próbálnál erőnek erejével beerőszakolni a fejedbe, akkor olyan szuper dolgok születnek, hogy kábé könnyekig hatódsz önnön tehetségedtől. (Ez persze csak vicc. Ha valami miatt bőghetnékem van, az az, hogy semmi ingerenciám vizsgázni, holott elméletileg ez az utolsó az alapképzésen, de értek már másokat is meglepetések. :D)

Anno az érettségi időszakban sziporkáztam, volt ott mindenféle töltött muffin meg ilyenek, az érettségi óta viszont a vizsgaidőszakokban a túlélés a cél, amit néha feldob egy-egy jól sikerült édesség, de általában örülök, ha nem kell a konyhában lennem. Ezért volt az, hogy az elmúlt hetekben a konyhában csak annyi időt töltöttem, amíg kávés csupromat megtöltöttem, vagy összedobtam egy rántottát. Égett is a pofámról a bőr rendesen, hogy most, hogy VIP Blogger lettem, ontanom kéne magamból a jobbnál jobb recepteket, ehelyett eltűntem. De ha egyszer beadandót kell írni, akkor nincs mese holmi lepényekről meg pitékről, legfeljebb nyálcsorgatós álmodozás a jegyzetek felett.

Lényeg a lényegben, hogy itt vagyok, és ma sütöttem, fotóztam, és remélhetőleg az elmúlt napokban sikerült annyi kitartást, lelkesedést gyűjtögetnem más sikerei hallatán, hogy a lelkesedésem kitart június végéig, és a sütit sütve fogok felkészülni a számonkérésekre.

A mai édesség nem csak könnyen elkészíthető (mint úgy általában a sütik nagy része a Süteményeskertben), de emellett annyira könnyed, hogy még a harmincfokos nyári hőségben is lecsusszan, főleg, ha előtte jól lehűtötted. Kicsit madártej-feelingje van, de annál a tetején a csoki határozottan nem madártejes. A krém gyönyörű sárga színét a garantáltan szabadban kapirgáló, boldog tyúkoktól kapta, de ha a bolti kicsit fakóbb lenne, egy kis kurkumával rá lehet segíteni. 😉

Vaníliakrémes (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók:

6 tojás szétválasztva

4 deci kókusztejszín

6+4 dkg eritritlábasban

1 csomag zselatin

1 vaníliarúd

fél tábla jó minőség étcsoki

1 evőkanál kókuszzsír

áfonya

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét 6 dkg eritrittel habbá verjük. Sütőpapírral bélelt gáztepsibe (vagy hogy hívják azt a nagyméretű kb. 40×40-es tepsit), három tojáshab csíkot halmozunk. Én simán evőkanállal adagoltam, de habzsákot meg minden ilyen csodacuccot be lehet vetni. A lényeg, hogy három kb. 5 centis csík, majd 3-4 centi szünet. Ezt 120 fokos sütőben kb. fél óráig szárítjuk.

Eközben a tojássárgákat egy kevés kókusztejszínnel csomómentesre keverjük. Egy lábasban elkezdjük melegíteni a kókusztej nagyobb részét az eritrittel és a vaníliával, majd belekeverjük a tojássárgáját. Állandó keverés mellett felforrósítjuk (de nem forraljuk), majd a zselatint is belekeverjük. Levesszük a tűzről, és várunk, hogy hűljön.

Ha a habcsókcsíkok elkészültek, a krémet a csíkok közé kanalazzuk, és várunk.

Ha kihűlt a csokit a kókuszzsírral gőzfürdő felett megolvasztjuk, és a süti tetejére csorgatjuk. Áfonyával díszítjük, és voilá. Már neki is lehet esni.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Menthetetlenül koffeinfüggő vagyok, mióta pedig fél éjszakákat töltök a klaviatúrát simogatva beadandókon dolgozom, a fejadagom megnőtt. Az a helyzet, hogy hedonista részem annyira nem rajong az eszpresszóért, mert kell, hogy a kávém krémes legyen és habos, sokáig lehessen kortyolgatni, és egy élmény legyen bármikor a nap folyamán.

Nehezen mondok le a lattemról, merthogy nekem úgy sincs semmi bajom, és ennyi belefér, a legtöbb növényi tej íze pocsék, és nem használható érdemben helyettesítőként, de most találtam egy olyan alternatívát, ami abszolút übereli a két kortynyi tehéntejes kávémat. Ezek után kell a fenének a boci itala. 🙂

mintha csak magamat látnám 😀

Tejmentes frappuchino

1 átlagos méretű félig fagyott banán

1 adag hideg kávé

3-4 jégkocka

Ami fontos, hogy jó erős turmixgépünk legyen, aminek nem okoz gondot jeget aprítani. Beledobáljuk az alapanyagokat, és krémesre turmixoljuk. Aztán nem marad más hátra, mint kávészünetet tartani. 🙂

Egyetlen hátránya, hogy hajnali 5-kor a család nem fogja értékelni a frappuchino iránti szenvedélyed, még akkor sem ha nekik is készítesz. 😀

Az első képet a Pinteresten találtam.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.