Süteményeskert

2014-ben a Boldogság napja éppen ma van. És szintén ma nyitotta meg kapuit a Hollandiában található Keukenhof nevű varázslatos hely, ahova, szerintem, életében egyszer mindenkinek el kellene mennie. Hogy mit is takar ez a név? Egy óriási virágoskertet telis teli gyönyörűbbnél gyönyörűbb és különlegesebbnél különlegesebb tulipánokkal, jácintokkal, nárciszokkal. Tavaly májusban volt szerencsém ellátogatni ide, és úgy jöttem ki, hogy ide még visszatérek legalább egyszer. Ha bárki megkérdezne, hogy mi az a hely, ahol szíves-örömest lennék, az egyértelműen Keukenhof. Ráadásul minden évben megújul, ahogy bezár májusban, a virágok elnyílása után, a lelkes kertészek felszedik a hagymákat, és kezdik a kert felkészítését a következő szezonra. Óriási munka lehet, de hálás feladat, mert a végeredmény egy tündérország…

És mivel nincsenek szavak, amelyek visszaadnák a hely atmoszféráját, amelyekkel le lehetne írni azokat a fényeket, színeket, illatokat, érzéseket, ezért nem is próbálkozom holmi erőltetett tájképfestéssel, inkább mutatok néhány képet, hogy lássátok, micsoda mesehely ez, ahol nincsenek egymás lábára taposó őrjöngő turisták, nincsen lökdösődés, türelmetlenkedés, csak mosolygás, kedvesség nyugodtság, és rengeteg-rengeteg virág.

Pofonok. Mindenkinek jut belőlük. Nekem is. Néha a fejem majd’ lerepül.

A napokban sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a bloggal. Folytassam, töröljem, írjak, ne írjak, egyáltalán betegyem-e a lábam a konyhába…? De olyan sok megerősítést kaptam a barátaimtól és az ismerőseimtől a pofonokkal párhuzamosan, hogy úgy döntöttem, nem hagyok fel a Süteményeskert művelésével.

Szeretem a Süteményeskertet, szeretem az ezzel járó munkát, szívmelengető látni, hogy megnyitjátok az oldalt, megsütitek egy-egy sütimet. Hálás vagyok annak az embernek, akinek a szeretetteljes biztatása nyomán elindult a blog. Magamtól sosem kezdtem volna bele. Azt pedig nagyon sajnálom, hogy a közös történetünk csak eddig tartott, és tényleg csak remélni tudom, hogy egyszer, még ha nem is ilyen minőségben, mint most, de lesz még dolgunk egymással, és akkor a körülmények kicsit békésebbek lesznek.

Bár az sem biztos, hogy olvasni fogja ezeket a sorokat az, akinek szólnak.

Este jön az új recept.