Süteményeskert

Recept nélkül

Pofonok. Mindenkinek jut belőlük. Nekem is. Néha a fejem majd’ lerepül.

A napokban sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a bloggal. Folytassam, töröljem, írjak, ne írjak, egyáltalán betegyem-e a lábam a konyhába…? De olyan sok megerősítést kaptam a barátaimtól és az ismerőseimtől a pofonokkal párhuzamosan, hogy úgy döntöttem, nem hagyok fel a Süteményeskert művelésével.

Szeretem a Süteményeskertet, szeretem az ezzel járó munkát, szívmelengető látni, hogy megnyitjátok az oldalt, megsütitek egy-egy sütimet. Hálás vagyok annak az embernek, akinek a szeretetteljes biztatása nyomán elindult a blog. Magamtól sosem kezdtem volna bele. Azt pedig nagyon sajnálom, hogy a közös történetünk csak eddig tartott, és tényleg csak remélni tudom, hogy egyszer, még ha nem is ilyen minőségben, mint most, de lesz még dolgunk egymással, és akkor a körülmények kicsit békésebbek lesznek.

Bár az sem biztos, hogy olvasni fogja ezeket a sorokat az, akinek szólnak.

P1170362

Este jön az új recept.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. PálfiBarbi says:

    Nagyon köszönöm a kedvességed, az ilyen pozitív pozitív visszajelzések még inkább ösztönöznek a Süteményeskert ápolgatására. 🙂

  2. vikoca says:

    …ma reggel akadtam a blogodra, és csak ámulok és bámulok!!!!!
    ennyi szuper receptet egy helyen még sosem találtam, csak gratulálni tudok!
    Biztos hogy ezután minden nap benézek!
    ABBA NE HAGYD!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!