Süteményeskert

A múlt hét a próbálkozások hete volt. Annyira szerettem volna valami finomat és szépet sütni, annyira rágörcsöltem a dologra, hogy a végeredmény sok kiborogatott krém meg két fogjuk rá, hogy finom, de semmiképp nem szép sütemény lett. Na, mindegy, fordult elő már ilyen másokkal is. Legalábbis bízom benne. 😀

Vasárnap nagy konyhatündérkedésben voltam, (és akkor ez a reklám helye, mert amint megálmodom végre a tökéletes címet, elindítom az általam kreált paleó ebéd- és vacsiötleteket összegyűjtő blogomat 🙂 ), és összedobtam egy muffint. És örömmel jelentem, hogy megtaláltam a tökéletes paleó muffintésztát.

Alapvetően nem rajongok a muffinért, fullasztó, fojtogató száraz tésztájú a legtöbb, és ez igaz, mind a hagyományos, mind a paleó módon készültekre. Na, de ez…! Ez egy csoda. Szaftos, kicsit ragacsos, a reggeli kávé mellé kiváló. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! 🙂

Muffin alaprecept (liszt-, cukor- és tejmentes)

20 dkg banán (hámozva)

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg mandulaliszt/őrölt mandula

2-3 tojás (mérettől függ)

1 kk. sütőpor

Extra belevalók:

2 marék málna és 1 marék kesu

2 marék fekete ribiszke – 3 kocka étcsoki

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A banánokat összetörjük, összekeverjük a többi hozzávalóval. A masszát kettéöntjük.  A kesut összezúzzuk, megpirítjuk, és a málnával együtt beleforgatjuk a masszába úgy, hogy a málna lehetőleg ne törjön össze. A csokit lereszeljük, és a ribizlivel együtt hozzákeverjük a másik adag tésztához. Formába kanalazzuk (összesen nekem 8 laposabb lett), és 25 perc alatt 150 fokon megsütjük.

Pofonegyszerű, ugye? 🙂

Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!

Tegnap felhívott az unokahúgom, hogy ő ma sütit akar velem sütni. Vissza lehet utasítani egy ilyen ajánlatot? Dehogy lehet. Szóval reggel fél 9-kor bemasírozott a konyhába, hogy ő itt van, és harcra kész. Sütöttünk egy hagyományos sajttortát egy barátomnak, akinek ez volt a kívánsága, és összedobtunk egy tepsi ribizlis piskótát.

Hát, kérem szépen, ez marha jó lett. Alapvetően én az ilyen sütiket szeretem, semmi krém, semmi hab, semmi kevergetés, kavargatás, izgulás, hogy megdermed-e a krém, megköt-e a zselatin. Melléteszel egy kis fagyit, ha nagyon fel akarod turbózni, és máris lehet örömködni a finomságnak. De tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy teljesen olyan, mint az eredeti. Mind állagra, mind ízre, mind színre. Csak éppen a kajakóma nem üt ki, ami pedig nagyszerű hír! 🙂

Én ribizlivel készítettem, de 100%-ig biztos vagyok abban, hogy bármilyen más gyümölccsel is komptatibilis. Egyedül arra kell figyelni, hogy ha pl. meggyel készíted, akkor kimagozás után jól csepegtesd le, különben nagyon el fog ázni a tészta.

Ribizlis piskóta (liszt-, cukor- és tejmentes)

hozzávalók kb. 12 szelethez

4 tojás

4 ek. eritrit

4 ek. mandulaliszt/darált mandula

1 kk. sütőpor

1 csipet só

4-5 marék ribizli vagy bármilyen más gyümölcs

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojásokat szétválasztjuk, a sóval és az eritrittel habbá verjük a fehérjéket. A mandulalisztet óvatosan belekeverjük, hogy a hab ne törjön össze, majd a tojássárgákat is belecsurgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a masszát, és leszártalanított, megmosott ribizlit dobáltam a tetejére. 20-25 perc alatt sül tökéletessé, érdemes egy tűpróbát tartani 20 percnél. A bogyók levándorolnak a tészta aljára, a teteje nem túl látványos, így érdemes megfordítani. 🙂 A tetejére mehet egy kis porrá őrölt eritrit. 😉

Kell ennél több egy szombati ebédre desszertként? 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Tombol a cseresznyeszezon, a fák rogyadoznak a rengeteg gyümölcstől, és nekem is ilyentájt az egyik kedvenc elfoglaltságom egy cseresznyefa alatt állni, és a ropogós, mézédes gyümölcsöket eszegetni.

De miért együnk cseresznyét?

Naná, hogy azért, mert finom!

Természetesen már az ókorban is ismerték, és a katonák élvezettel majszolták, mivel jó szomjoltó, ugyanakkor a magas víztartalma mellett a cukortartalma (kb. 14%) energiát szolgáltat. Jó hír, hogy a glükóz-fruktóz arányt vizsgálva azt látjuk, hogy a glükóz van túlsúlyban, és ugye tudjuk, hogy a magas fruktózbevitel nem éppen javallott, de a cukortartalom függ az érettségi állapottól, tehát akik a félérett cseresznyéért rajonganak azoknak nem kell különösebben aggódniuk.

Vannak benne vitaminok (A-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin, folsav), ásványi anyagok (foszfor, kalcium, vas, kálium, kobalt), szóval igazán tápláló csemege kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mivel szép színes, ezért az antioxidáns-tartalmát is meg kell említenünk, ami gyulladásgátló hatású. Állítólag a pattanásos bőrre is jótékonyan hat.

Vízhajtó, méregtelenítő hatása miatt teát főznek a szárából, de szerintem, aki legalább egyszer jól belakott a piros bogyókból, az megtapasztalta, hogy ötpercenként járt utána pisilni. Ízületi problémák esetén is érdemes fogyasztani.

A cseresznye nem utóérő, tehát még ha féléretten szedjük is le, akkor sem fog beérni, mint pl. az alma. Ez mit jelent tehát? Amint lekerül a fáról, gondoskodnunk kell a felhasználásáról, mert gyorsan megromlik. Ha egy mód van rá, együk meg nyersen, úgy visszük be a szervezetünk számára a legtöbb értékes tápanyagot, de ha már degeszre ettük magunkat, és a fa még mindig roskadozik a gyümölcstől, vagy a szomszéd merő nagylelkűségből meglep bennünket egy kosár cserivel, akkor lehetőleg fagyasszuk le. Télen jó szolgálatot tehet, és a fagyasztás még mindig kíméletesebb tartósítási eljárás, mint ha befőttként vagy lekvárként raknánk el, mert a vitaminok és az enzimek jobbára hőérzékenyek, és szinte biztos, hogy károsodnak a hőkezelés során.

Ha magunknak szedjük, érdemes odafigyelni arra, hogy a szárával együtt kerüljön le a fáról, mert így kisebb az esélye a szem sérülésének, és néhány nappal tovább élvezhetjük a hűtőben tárolt cseresznyét.

Melyik a kedvenc fagylaltotok?

Az enyém a citrom. Még gyerekkoromban élt a szomszédutcában egy néni, aki egy kis fagyizót üzemeltetett. Odajárt a környék apraja-nagyja, és én már 7 évesen is voltam olyan elvetemült, hogy 2 gombóc citromfagyit kérjek. Azóta ha új helyet próbálok ki (nem mintha mostanában erre lenne példa), akkor a citromot kóstolom meg először, mert ha azt jól készítik, akkor valószínűleg a többi is jó lehet. Mert a citromfagyit el lehet szúrni. Például azzal, ha édes. Vagy ha jégdarabkák vannak benne. Vagy ha érződik rajta, hogy a sárga gyümölccsel még csak egy pacsi erejéig sem találkozott. Szóval adva van a citromfagyival szemben felállított magas mércém, a dögmeleg, meg a vizsgaidőszak, amit túl kell élni valahogy, és én elhatároztam, hogy elkészítem a saját mindenmentes, garantáltan gyümölcsből készülő citromfagyimat. Jelentem: az akadályt sikeresen vettem, és olyan hűsítő finomságot sikerült rittyentenem, hogy ezek után mindig lesz a fagyóban egy dobozzal.

Fügés citromfagyi

(két személyre vagy egy citromfagyi-bolondnak)

1 dl kókusztejszín

4-5 citrom leve a rostokkal együtt

5 dkg beáztatott aszalt füge

A citrom levét kifacsarjuk, a rostokkal együtt a kókusztejhez adjuk. A héját NE reszeljük le, mert annyi növényvédőszer, éréskésleltető meg a jó ég tudja, miféle vegyszer van rajta, hogy tök felesleges ezzel mérgeznünk magunkat. Persze, ha magadnak termeled vagy biot veszel, akkor nyugodtan, de a belseje is bőven elég. A fügét negyedórára beáztatjuk, hogy puhább legyek. Aprítógépben a citromleves kókusztejet a fügével összeturmixoljuk, és a fagyasztóban 1-2 óra alatt tökéletes állagúra fagy. Néha persze kevergessük meg. 😉

De nem csak citromfagyi készült, hanem egy olyan fajta is, amivel először Trapaniban találkoztam, és elsőre meggyőzött. Nagyon szeretem a diót, ahogy a fügét is, így nem volt kérdés, hogy megpróbálok valami hasonlót készíteni. Elég tömény lett az én változatom, de legalább senki sem foghatja rám, hogy sajnáltam belőle az alapanyagot, mert az van benne rendesen.

Fügés diófagyi

1 dl kókusztej

1 dl víz

10 dkg dió

10 dkg beáztatott füge

Úgy, ahogy van, homogenizáljuk a hozzávalókat, és a fagyasztóból kivéve párszor megkeverjük a teljes dermedésig. Nagyon finom, ezt a változatot is, de akár füge nélkül is el tudnám képzelni egy csésze kávé tetején csücsülve, vagy akár jegeskávéként összeturmixolva. Ki is próbálom. 😉

És mivel három a magyar igazság, meg különben is kaptam egy csomag fagyasztott meggyet, és mert időközben hogy, hogy nem, eltűnt a citromfagyi, és a savanyú fagyikat kedvelem én leginkább, készült egy harmadik is. Gyerekeknek nem való, mert az alkoholtartalma jelentős, de ha szeretnénk kicsit pepecselni, akkor akár az alkoholt is elpárologtathatjuk belőle.

Vörösboros meggyfagylalt csokoládés aszalt meggyszemekkel

0,5 dl kókusztejszín

0,5 dl víz

1 dl vörösbor

30 dkg magozott meggy

1 marék aszalt meggy (lehetőleg cukormentes)

5 dkg kókuszzsír

2 dkg kakaópor

A kókusztejszínt a vízzel és a borral együtt feltesszük főni. Mivel az alkohol forráspontja 78 fokon található, ezért pár perces forralással gyakorlatilag az etil-alkohol elpárolog a borból és csak az aromája marad. Szóval ha nem szeretnénk elkábulni, akkor ezt a lépést érdemes megtenni. Én kihagytam. 🙂 Megvárjuk, amíg teljesen kihűl a folyadék, majd a meggyel együtt összeturmixoljuk. Szeretem, ha találok kisebb-nagyobb gyümölcsdarabokat a fagyiban, ezért ügyeltem rá, hogy ebben is maradjanak. Irány a fagyó, és ha az alkoholt nem párologtattuk el, akkor 4-5 óra fagyasztás. Eközben a kókuszzsírt megolvasztjuk (bár az enyém teljesen folyékony állapotban várt a szekrényben, és a nagykönyv szerint a kókuszsír 25 fokon olvad… itt a nyár, nincs mit tagadni) és a kakaóporral elkeverjük. Az aszalt meggyszemeket megforgatjuk benne. Vagy beledobáljuk a készülő fagyiba, vagy a tetejére pakolunk… de asszem a legjobb az lesz, ha mindenhova kerül egy kicsi. 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Múlt héten a kezembe került egy francia szakácskönyv, és ha már a rábukkantam, akkor tüzetesen átvizsgáltam. Imádom a francia konyhát, azt az eleganciát, amit az ételek elkészítésébe visznek, azt viszont kevésbé, hogy a receptek nagy része Magyarországon elkészíthetetlen a hozzávalók beszerezhetetlensége miatt. Ha egyszer lehetőségem lesz, nagyon szeretnék belemélyedni a francia gasztronómiába… bár addig nem ártana a Je ne sais pas-n kívül többet tudni. 😀

Volt egy recept, amin megakadt a szemem, olyannyira, hogy kicsit átalakítva elkészítettem.  Még mikor sült, akkor érezni lehetett, hogy jó döntés volt ezt elkészíteni, mert az illatok… mint nagymamám konyhájában karácsony előtt. A fahéj, a vanília és a kakaópor kezdte az illatorgiát, amihez később csatlakozott a karamellizálódó körte is, és így igazi illatkavalkádot okozva az egész házban. Igazi ünnepi sütemény, amelyet muszáj kipróbálni.

Szép Heléna körtetortája (liszt-, cukor- és tejmentes)

hozzávalók egy 18 cm-s tortaformához

tészta:

10 dkg mandulaliszt

4 dkg gesztenyeliszt

7 dkg eritrit

7 dkg kókuszzsír

1 tojás

1 csipet só

töltelék:

2-3 körte

3 dkg gesztenyeliszt

4 dkg kakaópor

7 dkg eritrit

2 dkg durvára tört mandula

50 ml víz

1 tojás

csipet sütőpor

fahéj, vanília

160 fokra előmelegítjük a sütőt. A tésztához kicsit olvasszuk meg a kókuszzsírt, hogy könnyebben lehessen dolgozni vele. A tészta alapanyagait gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, és a kizsírozott tortaformába egyengetjük. 15 perc alatt elősütjük.

Eközben a kókuszzsírt és az eritritet kikeverjük (nem lesz olyan habos, mintha vajat használnánk, de viszonylag egységes massza keverhető belőle), majd egy tojással habosra verjük. Hozzáadjuk a kakaóport, a gesztenyelisztet, a sütőport, valamint a vizet, és fényesre keverjük, végül fűszerezzük. A mandulát durvára törjük, és azt is masszához adjuk.

A sütőből kiszedjük a tésztát, és a tölteléket elegyengetjük rajta. A körtéket megmossuk, meghámozzuk, felnegyedeljük (bár lehet, érdemes inkább nyolcadolni), és a töltelékbe nyomkodjuk. 160 fokon 40 percig sütjük, majd lealufóliázzuk, és visszatoljuk további 20 percre.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.