Amikor Hollandiában éltem, nagyon sokszor előfordult, hogy nem volt időm főzni. Sütni nem is volt lehetőségem, mert a hollandoknál nem dívik a sütő. Süteményt a boltból vesznek vagy cukrászdából, ha pedig mégis házilag gyártanak valamit, ahhoz is mindenféle tésztaporokat használnak, és egy hétig fűnek-fának erről a konyhai performanszról dicsekednek. Szerintem életükben még egy jó süteményt nem ettek, ez az oka annak, hogy egy nyavalyás pormuffintól euforikus állapotba kerülnek…
Mikrohullámú sütőnk ugyan volt a házban, nagyon univerzális jószágnak tűnt ráadásul, sok mindenhez értett, de a piskótához és az almás pitéhez nem. Így egy-két sikertelen és egyre elkeseredettebb próbálkozás után feladtam a sütisütést, és maradt a stroopwafel meg a gevulde koekjes, amolyan ha már nem ehetek igazi süteményt, akkor csak azért is olyant eszem, amitől kétszeresére nő a fenekem… Jó, ma már tisztán látom, hogy nem volt okos ötlet, de akkor annak tűnt. 😀
Szóval mivel nem volt sok lehetőségem az édességgyártásra, és fánkkal nem mindig volt időm pepecselni, a smoothie-k pedig hullámvasútra küldték a vércukromat (mielőtt megkérdeznéd: a stroopwafel is), ezért kellett valamit találnom, aminek az elkészítése bruttó 2 perc, minimális hozzávaló szükséges hozzá, és sütő nélkül is megvalósítható. Még mielőtt azt mondanád, hogy rágjak kockacukrot, ha már ennyire nem bírok magammal édesség nélkül, de a bazi nagy elvárásaimból nem vagyok hajlandó leadni, elárulom, hogy sikerült belefutnom a neten egy receptbe, amely abszolút megfelelt az elvárásaimnak, és még az édesség iránti fene nagy vágyamat is kellőképpen csillapította.
És hogy némi aktualitást nyerjen a dolog, tegnap volt a Nemzetközi Palacsintanap, amelyet egéritatással töltöttem palacsintatöltögetés helyett. De mivel nem csak a NPN-kor lehet palacsintát enni, ahogy nem csak Valentin-napon kell szerelmesnek lenni (és nem… csak azért sem hagyom, hogy előbújjon a keserű énem, amelyik azt mondaná most, hogy jobban jársz, ha nem akarsz szeretni senkit sem, sem ma, sem holnap, sem Valentin-napon, mert akkor nem tudnak tarkón kólintani egy palacsintasütővel), ezért megkapjátok ma a receptet, hogy holnap, vagy akár már most elkészítsétek, és örüljetek, hogy milyen villámgyorsan lehet palacsintázni.
No, nem is szaporítom tovább a szót, tudom, hogy pattanásig feszültek már az idegeid, jöjjön a recept!
Tojáspalacsinta (liszt-, cukor- és tejmentes)
Hozzávalók:
annyi legalább M-es tojás, ahány palacsintát szeretnél
tojásonként 1 kávéskanál eritrit
tojásonként negyed kávéskanál virágszirom-keverék
kókuszzsír a palacsintasütőbe
tölteléknek, amit szeretnél (avokádós csokikrém, mogyorókrém, kakaópor, fahéjas eritrit, stb.)
A palacsinták “tésztáját” egyenként készítjük el. A tojást felverjük az eritrittel és a virágszirom-keverékkel, majd a kókuszzsírral kikent palacsintasütőbe öntjük, szétterítjük, hogy lehetőleg szabályos kör legyen, majd kisütjük, mintha palacsinta lenne. Megtöltjük, mintha palacsinta lenne, feltekerjük, mintha palacsinta lenne, és megesszük, mintha palacsinta lenne.
Nem tudom, ki volt az eredeti ötlet értelmi szerzője, de tuti jófej ember lehet. 😀 És tuti pasi. 😀
A virágkeverék:
Az első képet innen csentem.
További szösszenetekért, kövess a facebookon.
