Süteményeskert

Május első hetében Rómában előnyaralok. Tavaly nyár óta potenciális úti cél az örök város, azonban mikor odakerült a sor, hogy eldöntsem, hova akarok utazni ősszel, inkább Trapanira esett a választásom. Most azonban teljesen váratlanul az ölembe pottyant egy lehetőség. Az égből pottyant lehetőségekkel pedig élni kell, mielőtt más csap le rájuk.

A mai édesség hiába tradicionális és hiába olasz, az apropója mégsem ez, hanem az, hogy felcsaptam dolgozó nőnek, és ahelyett, hogy a konyhában vért izzadva tésztát gyúrnék, és krémet főznék, egy irodában ülök, és a sajtóanyagokkal macázgatok, mint Bridget Jones, miközben a Daniel Cleaverrel értekezem a szoknyám létéről vagy nemlétéről… 😀 Na jó, ez nem teljesen így van, de akár így is lehetne, ami viszont tuti, hogy minden napot fel kell dobni valamivel, és erre a legnagyszerűbb dolog a kék spárgaleves…

…izé. Akarom mondani a panna cotta.

A panna cotta tehát olasz, semmi más nem kell hozzá, mint tejszín, cukor és zselatin. És gyümölcs. És, mondjuk, egy marék pitypang. Úgyhogy ha jót akarsz magadnak, akkor cseréld le a hozzávalók két harmadát, kelj fel reggel 10 perccel hamarabb, szedj egy csokor pitypangot, keverd össze a hozzávalókat, öntsd egy tálba, és rakd be a hűtőbe. A végeredmény: kényeztető, könnyű csemege, ami megkoronázza még azt a napot is, amikor Hugh Grant és Colin Firth úgy dönt, hogy nem verik szét egymást érted, hanem fátylat borítva a múltra, elmennek sörözni.

Panna cotta eperrel és pitypanggal (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók két főre vagy két estére:

2 dl kókusztejszín

1 dl víz

4 ek. eritrit

1 csomag zselatin

5-6 szem eper

1 csokor pitypang

A pitypangok szirmait kitépkedjük, és beáztatjuk, majd néhányszor átöblítjük. Nem vagyok különösebben bacifélő, tekintve, hogy egy évig laborban dolgoztam, és láttam egy-két dolgot, de az ördög nem alszik, úgyhogy áztass, moss, öblíts.

A vizet felmelegítjük, csomómentesre keverjük a zselatint, majd a kókusztejszínt és az eritritet hozzákeverjük.

Az epret megmossuk, felkockázzuk, a krémbe keverjük a pitypangszirmokkal együtt. Keresünk két szimpatikus tálat, igazságosan elosztjuk, és irány a hűtő.

Amilyen egyszerű, annyira finom! 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy azon ritka szerencsés emberek közé tartozom, akik megtalálták azt, ami kirángatja őket a mókuskerékből, és, ami egy fárasztó, egész nap rohangálós és dolgozós csütörtököt is ünnepnappá varázsol.

A mai süti története… Ne kérdezze senki, hogy jutott eszembe, hogy pont ezt a párost kellene kipróbálni, de amikor eszembe jutott, akkor… hát, akkor annyira izgatta a fantáziámat, hogy a mára tervezett édességet elnapoltam, helyette pedig sütöttem epres-chillis brownie-t. Mostanság amúgy is komfortzóna-tágításon dolgozom, amibe abszolút belepasszol ez a nem megszokott ízvilágú sütemény.

Próbáld ki, és garantáltan szerelembe esel vele! 😉

Epres-chillis brownie (cukor-, liszt- és tejmentes)

6 tojás

20 dkg darált mandula vagy mandulaliszt

6-7 dkg kókuszzsír vagy vaj

4 nagyon púpos epor)vőkanál holland kakaópor (holland kakaópor hiányában vagy 10 dkg étcsoki és 2 evőkanál kakaó)

1 evőkanál méz

1 kávéskanál chilli

A tetejére:

10 dkg kókuszzsír

2-3 evőkanál kakaópor

eper minden mennyiségben

A sütőt 170 fokra előmelegítjük. A kókuszzsírt megolvasztjuk, a tojásokat feltörjük, és a kókuszzsírral és a mézzel kikeverjük. A mandulát és a kakaóport belekeverjük, és nem feledkezünk a mai műremek szívéről és a lelkéről: a chilliről. Nem kell sajnálni, persze túlzásba sem kell esni, de ha jól összekeverjük, akkor nem kell attól félni, hogy majd bizonyos falatok ehetetlenül csípősek lesznek, míg máshol nem lehet érezni. Tepsibe borítjuk, és 20-25 perc alatt megsütjük.

Míg hűl, az epreket vékony szeletekre vágjuk, és hogy stabilan megálljanak a tésztán, készítünk alá egy csokiréteget. Abból úgysem elég sosem. 🙂 A kókuszzsírt felolvasztjuk, csomómentesre keverjük a kakaóporral, és ráhalmozzuk erre a csokis csodára. Erre pedig ráfektetjük az epreket, és voilá, kész is. Ezzel a sütivel akár pasizni is lehet. 😀

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Azon ritka alkalmak egyike volt a mai sütkérezés, amikor más receptjéből próbáltam dolgozni. Persze, eper nem volt itthon, ahogy kókuszreszelék sem, de a törökmogyoró-liszt és a szeder minden helyzetben igazi aduász. Nem mondom, jó lenne már végre friss gyümölcsöket enni, nem pedig mirelit szedren élni, de még mindig ez, mint az íztelen, fél nap alatt megpenészedő, méregdrága import eper. Ezt a pár hetet, míg a magyar eper megjelenik a piacon, összeszorított fogakkal ugyan, de kibírom valahogy, de aztán lesz eper-dömping a Süteményeskertben is, a meggyről és sárgabarackról nem is beszélve.

Szerintem kétféle süteménysütő létezik: az egyik ragaszkodik a feketén-fehér leírt, receptekben meghatározott arányokhoz és hozzávalókhoz, míg  a másik típus átfutja egyszer a hozzávalókat, talán az instrukciót is, konstatálja, hogy néhány dolog hiányzik, nincs olyan formája, mint amilyet a recept ír, megrántja a vállát, és süt valamit, ami valahol mélyen emlékeztet az eredetihez, de amúgy ránézésre és ízre semmi köze hozzá. Nem hiszem, hogy különösebben részleteznem kellene, hogy melyik tábort erősítem…

A mai sütés apropójául a Kifőztük magazin versenyfelhívása szolgált, miszerint készíts el egy receptet, fotózd le, töltsd fel, és gyűjtsd a lájkokat. Jó. Nézelődtem, és megakadt a szemem Pocak Panna epertortáján. És ekkor jött a már fent említett felismerés, hogy minden van itthon, csak az nem, ami igazán lényeges lenne. Ettől függetlenül, valami eszméletlen finom, a szeder egyébként is egy nagyon különleges gyümölcs, ahány szem, annyi különféle zamat, és végre megtaláltam a tökéletes kókusztejszín-tojássárgája arányt a krémhez!

Szedres vaníliakrémes tortácskák (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók kb. 4-5 darabhoz:

Piskóta:

5 tojásfehérje

10 dkg mandulaliszt

6 dkg törökmogyoróliszt

1 csipet só

1 ek. méz

Vaníliakrém:

2 dl kókusztejszín (Ccoomas)

5 tojássárgája

1 ek. méz

2 rúd vanília

2 nagy kanál kókuszzsír

Díszítés:

szeder, vagy ami van 😉

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a sóval kemény habbá verjük, apránként a lisztekhez és a mézhez adagoljuk, hogy lehetőleg ne törjön össze. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, elegyengetjük, hogy viszonylag egyforma magas legyen, és 10 perc alatt megsütjük. Nem nyitogatjuk a sütőt, kivárjuk a 10 percet.

Eközben a krémhez a kókusztejszínt a vaníliarúddal és a mézzel felforraljuk. A tojássárgákat összekeverjük néhány kanál kókusztejszínnel, lejjebb vesszük a gázt, és hozzácsorgatjuk a tojássárgákat a krémhez. Addig keverjük, amíg be nem sűrűsödik, és ez garantáltan be fog. Ezután a kókuszzsírt belekeverjük, és… jön a várakozás.

A sütőpapírról leoperáljuk a tésztát, és egy pogácsa- vagy linzerszaggatóval minitorta-alapokat nyesünk ki. Miután a krém kihűlt, összeállítjuk a sütit. A tésztákat megkenjük a krémmel, erre jön egy adag jól lecsepegtetett szeder vagy vékony szeletekre vágott eperrel, vagy amit, kitaláltatok hozzá. Erre jön még egy tészta, még egy kis krém, és a tetejére még egy kis gyümölcs.

Mennyei, pont az az ízvilág, amiért én annyira lelkesedem, és amitől egy gyümölcstorta igazán gyümölcstorta lesz.

Az eredeti recept itt leledzik: http://kifoztuk.hu/receptjeink/item/epres-minitortak-vaniliakremmel?category_id=18

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Egyszerűen szerelmes vagyok a tavaszba.  A napfénybe, a virágokba, a színekbe, a kellemes szellőbe… kár, hogy a szerelem plátói, és egész napokat töltök bezárva egy számítógép előtt gubbasztva tanulást és aktív figyelmet imitálva. Pedig, ha tudnák… Így nem marad más, mint sóhajtozás és álmodozás, és a remény, hogy a tavasz kitart hétvégén is, és nem a szabadnapokon fog leesni az évi összes csapadékmennyiség 50%-a.

Éppen egy ilyen álmodozás és a napi három kávé, ami mostanság naponta lecsusszan, inspirálta a mai édességet, és bár nem pont olyan lett, mint elterveztem, de az érzékszervi minősítésen tök jó eredménnyel végzett, úgyhogy a magam részéről nem is bánom, hogy így sikerült. Eredetileg valami tiramisuszerűséget szerettem volna készíteni, de annyira nem volt kedvem piskótasütögetéssel bajlódni, hogy leegyszerűsítettem a dolgot, és a tészta helyét olvasztott csoki valamint szeder foglalta el, a kávé pedig belecsordogált a krémbe. Apropó krém. Ennyit mostanában nem kínlódtam, hogy besűrűsödjön a krém, és még szerencse, hogy a múltkor vettem törökmogyoró-lisztet, amivel orvosoltam a problémát, mert ettől teljesen nutella ízű lett. Azt pedig mindenki szereti, nem?

Csokis-szedres kávékrém (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók 2 főre:

2 dl kókusztejszín (Cocomas)

2 db tojássárgája

fél rúd vanília

3-4 evőkanál eritrit

1,5 kávéscsészényi eszpresszó

4 nagy evőkanál törökmogyoró-liszt (vagy nagyon finomra darált törökmogyoró)

2 evőkanál kókuszzsír

2 púpos evőkanál kakaó

szeder/eper/málna/banán vagy amit szeretnél

Egy lábasba beleborítjuk a kókusztejszínt, a kávét, belekanalazzuk az eritritet, beledobjuk a vaníliát, és elkezdjük főzni. Eközben két tojást szétválasztunk, a fehérjéket eltesszük holnapra, a sárgákat pedig összekeverjük néhány kanálnyi kávés kókusztejjel. Mikor már forr, a gázt lejjebb vesszük, és lassan belecsorgatjuk a tojást, miközben szorgosan keverjük az óramutató járásával megegyező irányba. Mindig. Sosem fordítva. De asszem ezt már mondtam.

(Valószínűleg egyébként a probléma az lett, hogy több tojássárgája kellett volna, mondjuk, decinként 2, de mivel ekkor kaptam egy kisebb hisztirohamot, hogy bezzeg most, amikor van időm a konyhatündér-hercegkisasszonykodni, akkor persze, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretném. Szóval maradjunk annyiban, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, de mielőtt kiöntöttem volna, még időben megesett a szemem a törökmogyoró-liszten, szóval szorgos kanalazgatásba kezdtem. Kb. 4 kanál kellett bele, mire úgy ítéltem, hogy ez már egészen krémszerű, és nem folyik.)

Tehát miután felforrt, levesszük a gázról, törökmogyoró-liszttel sűrítjük, és megvárjuk, amíg kihűl.

Miután kihűlt, a kókuszzsírt olajjá változtatjuk (megolvasztjuk), a kakaóporral csokit készítünk belőle. Magyarul: csomómentesre keverjük.

Fogunk egy poharat vagy kelyhet, vagy a gyümölccsel vagy a krémmel kezdve elkezdjük megtölteni, ezután jön egy csík gyümölcs vagy krém, majd a csoki, és megismételjük, amíg meg nem telik.

A hűtőben szunnyad egyet, aztán rávetjük magunkat. 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

2014-ben a Boldogság napja éppen ma van. És szintén ma nyitotta meg kapuit a Hollandiában található Keukenhof nevű varázslatos hely, ahova, szerintem, életében egyszer mindenkinek el kellene mennie. Hogy mit is takar ez a név? Egy óriási virágoskertet telis teli gyönyörűbbnél gyönyörűbb és különlegesebbnél különlegesebb tulipánokkal, jácintokkal, nárciszokkal. Tavaly májusban volt szerencsém ellátogatni ide, és úgy jöttem ki, hogy ide még visszatérek legalább egyszer. Ha bárki megkérdezne, hogy mi az a hely, ahol szíves-örömest lennék, az egyértelműen Keukenhof. Ráadásul minden évben megújul, ahogy bezár májusban, a virágok elnyílása után, a lelkes kertészek felszedik a hagymákat, és kezdik a kert felkészítését a következő szezonra. Óriási munka lehet, de hálás feladat, mert a végeredmény egy tündérország…

És mivel nincsenek szavak, amelyek visszaadnák a hely atmoszféráját, amelyekkel le lehetne írni azokat a fényeket, színeket, illatokat, érzéseket, ezért nem is próbálkozom holmi erőltetett tájképfestéssel, inkább mutatok néhány képet, hogy lássátok, micsoda mesehely ez, ahol nincsenek egymás lábára taposó őrjöngő turisták, nincsen lökdösődés, türelmetlenkedés, csak mosolygás, kedvesség nyugodtság, és rengeteg-rengeteg virág.

Emlékszem, még általánosban tízóraira néha kaptunk valami pizzának csúfolt kétujjnyi vastag kelt tésztát, némi szósszal megkenve és sajttal megszórva. 9 évesen nem sokat tudtam a gasztronómiáról (most sem állítom, hogy sokat, de lényegesen többet, mint akkor), de abban biztos voltam, hogy ez valami nagy humbug, és nem lehet, hogy a pizza, ami mindenféle filmben olyan nagyon népszerű, ilyen nevetségesen unalmas étel legyen.

Életem első pizzáját nagyjából 13 évesen sütöttem. Arra is emlékszem, hogy egy barátnőkkel filmet nézős délutánra készült, és hatalmas sikert aratott. Akkor már sejtettem, hogy a menzás pizzának nagyon kevés köze van igazihoz, és utána sok-sok évvel később volt alkalmam egy aprócska olasz pizzériában megkóstolni az igazi olasz pizzát. A különbség a sulis és a tradicionális között? Fényévekben mérhető. Azóta nem is ettem pizzát (mert kiderült, hogy a liszt és én nem lehetünk öri-barik), egészen máig.

Ugyanis a pizza ma ismét felvételt nyert az étlapomra, és talán az olaszok nem dobnának tőle egy hátast, mert ez nem olyan, mint amilyet náluk lehet kapni, de kit érdekel, ha egyszer sokkal finomabb, sokkal gyorsabb, sokkal egészségesebb, és még a kajakóma is elkerül. Ez egy jó ajánlat, nem? 🙂

Pizza (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók 2, vagy 1 nagyon éhes főre:

tészta:

1 átlagos méretű salátacukkini

4 dkg mandulaliszt

2 dkg lenmagliszt

2 dkg szezámmag

1 tojás

só, bors, kömény

paradicsomszósz:

1 kis paradicsomkonzerv

só, bors, oregánó, bazsalikom, chilli, fokhagyma

feltét:

amit csak el tudsz rajta képzelni (vasszigorban élők sajt nélkül, engedékenyebbek egy kis sajtot csempészhetnek a tetejére)

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A cukkinit meghámozzuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Beleütjük a tojást, a liszteket belekanalazzuk, fűszerezzük, és összedolgozzuk. Kicsit folyós, de majd sütés közben összeáll. Szerintem nem érdemes túl tömörre készíteni a tésztát, mert nagyon intenzív lesz az íze, nagyon sokat kell rajta kérődzni, és különben is, ha sütés közben összesülnek a hozzávalók, akkor miért pazarolnád a lisztet?

A tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, lehetőleg próbáljunk szabályos kört formázni belőle, bár nem vagyok abban biztos, hogy a bélbolyhok reklamálnak-e, ha szabálytalan formájú pizzát eszel. Szerintem nem sok ellenvetésük lesz. Ja, de. A búzaliszt. Annak nem fognak örülni. Inkább mellőzd.

A paradicsomszószhoz a paradicsomot fűszerezzük, kóstoljuk meg, hogy eltaláljuk-e, azt az ízvilágot, amire vágyunk, majd megkenjük vele a tésztát, végül jön a legkedvencebb részem: a mindenféle földi jó felhalmozása a tésztára.

Irány a sütő! Kb. 25 percig sütjük, én ezután dobáltam rá egy kis kézműves kecskesajtot, és még 10 percig 200 fokon olvadtak egybe az ízek és az illatok.

.

Ízkavalkád a javából. És ugye, hogy van élet a kelt tésztán túl is?! 🙂

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Három dolog, amiért hálálkodós kedvemben vagyok:

1; Több, mint 11 000 oldalmegnyitás, és több, mint 300 lájkoló facebookon. Wooow! Annyira örülök Nektek!

2; Süteményeskert – „Gluténmentes, a paleolit táplálkozásnak megfelelő sütemények receptjei. Az oldalon a süteményke receptjei mellett azok történeti hátteréről, az édességek élvezetéről szóló leírások egészítik ki a leírásokat. A blog szerkesztője elkötelezett a paleolit táplálkozás élvezetessége, valamint a süteménykészítés, mint élmény átadása mellett, ezek érezhetőek a receptek leírásánál.” (http://gasztroblog.lap.hu/egeszsegesebbek/25635548) Ebbe pedig csak véletlenül botlottam bele, és nagyon meglepődtem. Köszönöm annak, aki ilyen kedvesen nyilatkozott rólam és a blogról! 😉

3; És végül, de nem utolsósorban: a mai süti nem készülhetett volna el a debreceni Paleolit Központ hihetetlenül kedves tulajdonosainak a segítsége nélkül, akiktől az utolsó utáni percben kaptam kókusztejszínt. 🙂

Köszönöm!

Merthogy kaptok ám sütit is, nem csak krokodilkönnyeken keresztül hüppögött köszönetnyilvánításokat. A könnyeket és hüppögést kéretik képletesen érteni, mert a telihold szerencsére átcsapott fogyóba, úgyhogy ezzel együtt a mimózaságom is visszahúzódóban van.  Ráadásul szombat van, aminek mint frissen kezdett dolgozó nő módfelett örülök, mert ez egyet jelent a szabadsággal,  a szárnyalással és a szívmelengető tevékenységekkel. Na, meg a pepecselős sütikkel.

Tegnap volt a Nemzetközi Pi-nap. Bár nem éppen a matematika iránt táplált olthatatlan szeretetemről vagyok híres, annyira nem utálom, hogy ne akarjak legalább egy süti erejéig megemlékezni a pi-ről, ami rajtam kívül igen sok diák életébe hozott… khm… emlékezetes perceket. Mondjuk, én személy szerint az egyenes egyenletétől és mindentől, ami ehhez a témakörhöz kapcsolódik, kapok agybajt, és a mai napig nem értem, hogy tudtam megoldani az érettségiben ezeket a feladatokat. Ötösre pláne. De sikerült. És asszem, ez elég is.

Bár a Nemzetközi Pi-napon mindenki Pizzát meg Pitét eszik, én azt mondom, hogy egyél Pilóta-kekszet. Mert miért ne? 😉 És mert a házi változatot is lehet úgy enni, mint az eredetit. Tudod, egy határozott óramutató járásával megegyező irányú (ellentétesen nem szabad csinálni semmit, még levest kavarni sem!) csavaró mozdulat a felső kekszen, majd miután azt elpusztítottad, megeszed a tölteléket, végül a az alsó kekszet. Sütésre fel, fiúk-lányok!

Pilóta keksz (cukor-, liszt- és tejmentes)

hozzávalók 20 darabhoz:

20 dkg mandulaliszt

5 dkg gesztenyeliszt (ha ez nincs, akkor lehet kókuszliszt, darált dió, vagy mandulaliszt)

1 tojás

5 dkg kókuszzsír

2 dkg kakaópor

10 dkg eritrit

1 rúd vanília kikapart belseje

Csokis krém:

2 dl kókusztejszín

4-5 dkg kakaópor

2 dkg darált törökmogyoró (elhagyható, ha éppen nincs otthon)

2 dkg eritrit

A sütőt 150 fokra előmelegítjük. A kókuszzsírt felolvasztjuk. A liszteket, az eritritet egy tálba öntjük, hozzácsorgatjuk a kókuszzsírt és a tojást. Gyors mozdulatokkal összekeverjük. Miután a tészta összeállt, elfelezzük. Az egyik fele a tálban marad, és hozzászitáljuk a kakaóport. Összegyúrjuk.

Én úgy szoktam kinyújtani az ilyen tésztákat, hogy letépek egy nagyobb darab sütőpapírt, az egyik felére teszem a tésztát, és a papír másik felét ráhajtom. Próbáljuk lehetőleg egyforma vastagságúra kinyújtani, hogy egyformán süljenek. 5,5 cm-es átmérőjű formával kiszaggatjuk (én egy decis boros poharat használtam),  sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 10-12 perc alatt megsütjük a köröcskéket. Ha vékonyak, akkor 10 perc elég lesz, ne száradjanak ki. Ugyanezt eljátsszuk a másik színű tésztával is.

Amíg a kekszek sülnek, elkészítjük a csokis krémet. A kókusztejszínt a kakaóporral, a mogyoróval és az eritrittel csomómentesre keverjük, és sűrűre főzzük.

Megvárjuk, amíg kihűlnek, majd összeállítjuk a pilótákat. (Vagy nem ezek a pilóták? Ha nem maguk a kekszek, akkor kik vagy mik? :D) Ne sajnáljuk a tölteléket, nincs is annál rosszabb, mint mikor ez kekszből pont a lényeg hiányzik.

Megvárjuk, amíg a krém megdermed, majd megesszük. Szerintem érdemes várni egy éjszakát, hogy a csokitól a keksz kicsit puhuljon, de ha most rögtön kell, akkor most rögtön is finom. 😉

Az első képet innen csentem.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

A mákkal hogy állsz? Remélem jól, mert a mai este sztárja ő lesz. A mákhoz fűződő kapcsolatom elég rapszodikus. Amikor ráfüggök, akkor egy hétig ezen élek, majd hónapokig eszembe se jut, de van egyfajta ciklikusság. Legutoljára karácsonykor volt terítéken, habos-mákos formájában, azelőtt októberben mákos gubaként került a tányéromra még Hollandiában. Nem mintha a hollandok szeretnék és ismernék a mákot, afféle fűszerként néha megjelenik egy-egy péksütemény tetején, de a mákos bejgliért nem rajongtak. Még szerencse, hogy a különböző nemzetek boltjaiban beszerezhetőek ezek a csodaszemek. 🙂 Hogy miért volt különleges az a mákos guba, majd máskor mesélem el. Mondjuk, 3 hónap volna, mikor ismét rákattanok.

De még mielőtt teljes mindenki átadná magát a melankóliának, amiért mákos guba titkáról a leplet csak soká fogom lerántani, a  jó hír az, hogy most is van süti. Méghozzá olyan, amit annyiféleképpen tudunk elkészíteni, ahányan ahányféle konyhával és kamratartalommal bírunk. Ereszd szabadjára a fantáziád, és nézd meg, mi sül ki belőle! 😉

Mákom-bákom (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók:

6 tojás

20 dkg darált mák

20 dkg banán

10 dkg aszalt sárgabarack

fél tábla étcsoki

5 dkg olvasztott kókuszzsír

1 evőkanál házi cukormentes ribizlilekvár

0,5-1 dl víz

fél citrom leve

1 csipet só

és bármi más, ami az eszedbe jut

A sütőt előmelegítjük 130 fokra. A tojásokat szétválasztjuk. A banánt összepépesítjük, a tojássárgájával kikeverjük. Hozzáadjuk a mákot, az apró darabokra vágott sárgabarackot és étcsokit, a lekvárt, az olvasztott kókuszzsírt és a citromlevet hozzácsurgatjuk. Ha nagyon száraz, darabos lenne, akkor adjunk hozzá egy kis vizet, de ne legyen folyós a massza. A tojásfehérjéket 1 csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan adagolva elkeverjük a mákos masszával, hogy lehetőleg nem törjön össze. Hőálló tálkákba kanalazzuk vagy annak hiányában egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, és 130 fokon 30-40 percig sütjük.

És voilá! Elkészült a mákom-bákom cukor, liszt és tej nélkül. 🙂

Pont olyan antifotogén, mint aki sütötte…. Még szerencse, hogy nem ezért kell szeretni. 😀

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Egyetemi büfé. Céges büfé. Tarjás szendvics, sonkás szendvics, szalámis szendvics, hamburger, hal(rudacskás)burger, csoki, cukros müzli, péksütemény, kóla. Még szerencse, hogy a kávéba a cukor fakultatívan választható.

Komolyan kérdezem: aki egy kicsit is egészségtudatosabb próbál lenni, de abba a félórába, ami a rendelkezésére áll munka előtt, megpróbál belezsúfolni egy komplett ügyintézős napot, este meg annyira hulla, hogy a saját nevének a leírása gondot okoz, ergo nem áll neki főzni, mert félő, hogy elalszik hagymakockázás közben, és levágja valamelyik ujját, az mit eszik napközben? Mert szerintem leginkább semmit. Ha a liszttel nem vagy jóban ilyen-olyan okok miatt, pláne nincs választásod. Ja, de. A kávé. Az legalább tele van antioxidánsokkal és rák ellen védő vegyületekkel. És lehet cukor nélkül kérni. De amúgy ennyi.

Most hogy elmélázgattam ezen a problémán (mert ez az), hogy a gluténérzékenyekre és/vagy egészségtudatosabbakra nem sokan gondolnak, és vagy gondoskodnak maguknak kajáról, vagy felcsapnak római gladiátornak, akik egy szétedzett és szétizzadt nap után a pókot kieszik a sarokból, elérkezett az idő, hogy felfedjem, mit készítettem.

Akik követnek facebookon, azok tudják, hogy a héten csupa párperces kreálmányt ígértem. Ez nem pont párperces, mert 40 percig sül, de az aktív közreműködésünk ideje tényleg rövid. A sütés alatt pedig lehet hajat mosni, tanulni, vagy… vagy amit akarsz. Mondjuk, Pretty Little Liars-t nézni. Vagy ennél kicsit hasznosabban is elütheted az időt. Ha nem lenne elég, hogy relatíve hamar fogyasztható, a legjobb benne, hogy csupa olyan hozzávalót igényel, amely minden háztartásban előfordul. (Hm. Majdnem minden háztartásban. Nem tudom, hogy a legénylakások konyhaszekrénye mekkora arányban rejt kókuszreszeléket, de aki tart otthon, az tuti jó ember.)

Meglepően finom, és egy fejtágítással töltött nap után a lehető legjobb kényeztetés egy csésze chai (kókusz)lattéval. Már csak egy masszőr kellene a teljes boldogsághoz, meg… na jó, nem kezdek el telhetetlenkedni…

Banánkenyér (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók:

35 dkg pucér banán

20 dkg kókuszreszelék

5 dkg kókuszzsír

2 dkg szeletelt mandula

2 dkg szezámmag

3 tojás

1 csipet só

fahéj

A sütőt 160 fokra előmelegíted. A banánokat összetördeled, egy krumplinyomóval pépesíted a kókuszzsírral együtt. (1 perc) Beleszórsz egy komplett zacskó kókuszreszeléket, 2 dkg mandulát, 2 dkg szezámmagot. Feltöröd a 3 tojást. (1 perc) Sózod, fahéjazod. Összekevered. (1-2 perc) Valamilyen sütőformába öntöd. (A legjobb az őzgerinc, de nem ezen múlik a finomsága.) Bevágod a sütőbe. (1 perc)

Összesen: 4-5 perc.

40 perc múlva nézz rá, kapcsold ki a sütőt. Reggel pedig vidd magaddal a munkahelyedre vagy a suliba, hadd irigykedjenek az uncsi büfékaján élők, hogy milyen mennyei lakomát csapsz. 😉

Akár egy kis étcsokival is feldobhatjuk!

További szösszenetekért, kövess a facebookon.

Tudtad, hogy az almát, ha megfelelő időben szedik le és megfelelő körülmények között tárolják, akár egy évig is eláll? Ezért lehet, hogy egész évben kapható magyar alma a piacon. Ezen a tényen még mindig el tudok képedni, pedig egy hónappal ezelőtt hallottam. Ez mit jelent? Hogy szezonon kívül is ehetjük és vehetjük, ráadásul rendkívül sokféleképpen felhasználhatjuk.

Süthetünk belőle például almatortát.

És ennél jobban döntést nem is hozhatnánk! 🙂

Tökéletes vasárnapi sütemény, mert ha a napoknak lenne illatuk, a vasárnapnak almatorta-illata lenne.

Almatorta (liszt-, cukor-, tej- és tojásmentes)

Hozzávalók egy 18 cm-es kapcsos tortaformához:

A tésztához:

8 dkg szeletelt mandula

4 dkg kókuszliszt

4 dkg kókuszzsír

2 dkg eritrit

1 csipet só

A töltelékhez:

10 dkg aszalt szilva

1 kg édes alma

fél citrom leve

1 csipet szerecsendió

1 csipet fahéj

A tetejére:

2 dkg kókuszzsír

1 ek. méz

sós hántolt tökmag és szeletelt mandula

A mandulát összetördeljük. A száraz hozzávalókat összekeverjük, a kókuszzsírt felolvasztjuk, és ezt tésztává gyúrjuk. A tortaformába simítjuk úgy, hogy pereme is legyen. 20 percig 150 fokon sütjük. Az almát meghámozzuk, kettőt összedarabolunk, a többit lereszeljük. A lé egy részét kinyomkodjuk belőle. Fűszerezzük, összefőzzük. Az aszalt szilvát apró darabokra vágjuk, és egyenletesen a tésztára helyezzük. Az almás tölteléket egyenletesen rásimítjuk, és 40-50 percre visszatesszük a sütőbe. Érdemes a süti alá tenni egy tepsit, mert az alma leve csöpöghet.  A kókuszzsíron a mézet karamellizáljuk, majd beleforgatjuk a magokat.

Egy jó tanács: ne hidd, hogy a frissen karamellizálódott magok nem forróak. Azok. Nagyon. Nekem sikerült megégetnem a számat.