Süteményeskert

Ez a sütemény ékes bizonyítéka annak, hogy attól, hogy  liszt-, cukor- és tejmentesen étkezel, az nem azt jelenti, hogy kimaradsz minden jóból. Sőt!

Alig néhány hét cukormentesség után rájössz, hogy az édes és a nem édes között rengeteg árnyalat létezik. Hogy attól, hogy valami fanyar, kesernyés vagy éppen savanykás nem kell ráborítani egy kiló cukrot, hogy meg lehessen enni. Hogy az ízek sokkal intenzívebbek, sokkal változatosabbak, az ételeknek van illatuk, zamatuk, és ami a legfontosabb: Te ezeket szereted, élvezed, és még többet szeretnél érezni és kipróbálni!

Lényegtelen, hogy paleónak hívjuk-e, vagy bármilyen más fantázianevet aggatunk rá, vallással vagy tudománnyal magyarázzuk, ami igazán fontos, hogy minőségi ételeket, minél több színes gyümölcsöt és zöldséget fogyassz, minél feldolgozatlanabb formában szerezd be az alapanyagokat, fűszerezz bátran, kísérletezz, és egészen más megvilágításba helyeződik a táplálkozás.

Félreértés ne essék, nem szeretnék orthorexiára biztatni senkit sem, csak arra, hogy nyiss az újdonság felé, ne ítélkezz feleslegesen (kajáról beszélünk – az emberekkel szemben legyenek fenntartásaid, de egy marék sóska tuti nem fog átvágni), és attól, hogy elsőre utálod a brokkolit vagy a spenótot, nem azt jelenti, hogy rossz, hanem azt, hogy elkopott ízlelőbimbóidnak hozzá kell szoknia ehhez az új ízvilághoz.

A mai sütemény két napot pihent a hűtőben, mire odáig jutottam, hogy végre összeállítottam, még egyet, mire megkóstoltam. Eszméletlen! Nem lehet meghatározni, hol ér véget a piskótaszerűség az alján, és hol kezdődik a krém. Egybemosódnak a határok, és csak annyit érzel, hogy a falat egyik fele kicsit édesebb, a másik kicsit savanykásabb, de ezek mégis annyira összhangban vannak, hogy egyik sem nyomja el a másikat. A tetején pedig a mézeskalács-fűszer az egészet megkoronázza, és testet-lelket felmelegít egy borongósabb estén.

Almás krémes (cukor-, liszt- és tejmentes)

Tészta:

6 tojásfehérje

6 evőkanál mandulaliszt vagy darált mandula

6 evőkanál eritrit

Krém:

60 dkg alma

10 dkg kókuszzsír

1 dl kókusztejszín

1 dl víz

1 tk. zselatin

néhány csepp citromlé

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A tojásfehérjéből, eritritből habot verünk, amibe óvatosan beleforgatjuk a mandulalisztet/mandulát. Sütőpapírra borítjuk, és olyan másfél ujjnyi vastaggá egyengetjük. 20 perc alatt elkészül.

Eközben az almát meghámozzuk, feldaraboljuk. Egy lábasba dobjuk az almákat, meglocsoljuk a citromlével, a vízzel és a kókusztejszínnel felöntve puhára pároljuk. Folyamatos keverés mellett a zselatint is hozzáadjuk, majd a tűzről levéve a forró krémbe belekeverjük a kókuszzsírt. Hagyjuk teljesen kihűlni. A kihűlt krém nem túl bizalomgerjesztő, ezért botmixerrel félig összetörjük. A lényeg, hogy a kókuszszírt – ami ugye szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú – eloszlassuk az almával.

A tésztára halmozzuk a krémet, és jó nagy adag mézeskalácsfűszerrel megszórjuk.

Legalább egy éjszakát várjuk vele a tökéletes ízélményért! 😉

További szösszenetekért, gyere a facebookra.

Három dolog, amiért hálálkodós kedvemben vagyok:

1; Több, mint 11 000 oldalmegnyitás, és több, mint 300 lájkoló facebookon. Wooow! Annyira örülök Nektek!

2; Süteményeskert – „Gluténmentes, a paleolit táplálkozásnak megfelelő sütemények receptjei. Az oldalon a süteményke receptjei mellett azok történeti hátteréről, az édességek élvezetéről szóló leírások egészítik ki a leírásokat. A blog szerkesztője elkötelezett a paleolit táplálkozás élvezetessége, valamint a süteménykészítés, mint élmény átadása mellett, ezek érezhetőek a receptek leírásánál.” (http://gasztroblog.lap.hu/egeszsegesebbek/25635548) Ebbe pedig csak véletlenül botlottam bele, és nagyon meglepődtem. Köszönöm annak, aki ilyen kedvesen nyilatkozott rólam és a blogról! 😉

3; És végül, de nem utolsósorban: a mai süti nem készülhetett volna el a debreceni Paleolit Központ hihetetlenül kedves tulajdonosainak a segítsége nélkül, akiktől az utolsó utáni percben kaptam kókusztejszínt. 🙂

Köszönöm!

Merthogy kaptok ám sütit is, nem csak krokodilkönnyeken keresztül hüppögött köszönetnyilvánításokat. A könnyeket és hüppögést kéretik képletesen érteni, mert a telihold szerencsére átcsapott fogyóba, úgyhogy ezzel együtt a mimózaságom is visszahúzódóban van.  Ráadásul szombat van, aminek mint frissen kezdett dolgozó nő módfelett örülök, mert ez egyet jelent a szabadsággal,  a szárnyalással és a szívmelengető tevékenységekkel. Na, meg a pepecselős sütikkel.

Tegnap volt a Nemzetközi Pi-nap. Bár nem éppen a matematika iránt táplált olthatatlan szeretetemről vagyok híres, annyira nem utálom, hogy ne akarjak legalább egy süti erejéig megemlékezni a pi-ről, ami rajtam kívül igen sok diák életébe hozott… khm… emlékezetes perceket. Mondjuk, én személy szerint az egyenes egyenletétől és mindentől, ami ehhez a témakörhöz kapcsolódik, kapok agybajt, és a mai napig nem értem, hogy tudtam megoldani az érettségiben ezeket a feladatokat. Ötösre pláne. De sikerült. És asszem, ez elég is.

Bár a Nemzetközi Pi-napon mindenki Pizzát meg Pitét eszik, én azt mondom, hogy egyél Pilóta-kekszet. Mert miért ne? 😉 És mert a házi változatot is lehet úgy enni, mint az eredetit. Tudod, egy határozott óramutató járásával megegyező irányú (ellentétesen nem szabad csinálni semmit, még levest kavarni sem!) csavaró mozdulat a felső kekszen, majd miután azt elpusztítottad, megeszed a tölteléket, végül a az alsó kekszet. Sütésre fel, fiúk-lányok!

Pilóta keksz (cukor-, liszt- és tejmentes)

hozzávalók 20 darabhoz:

20 dkg mandulaliszt

5 dkg gesztenyeliszt (ha ez nincs, akkor lehet kókuszliszt, darált dió, vagy mandulaliszt)

1 tojás

5 dkg kókuszzsír

2 dkg kakaópor

10 dkg eritrit

1 rúd vanília kikapart belseje

Csokis krém:

2 dl kókusztejszín

4-5 dkg kakaópor

2 dkg darált törökmogyoró (elhagyható, ha éppen nincs otthon)

2 dkg eritrit

A sütőt 150 fokra előmelegítjük. A kókuszzsírt felolvasztjuk. A liszteket, az eritritet egy tálba öntjük, hozzácsorgatjuk a kókuszzsírt és a tojást. Gyors mozdulatokkal összekeverjük. Miután a tészta összeállt, elfelezzük. Az egyik fele a tálban marad, és hozzászitáljuk a kakaóport. Összegyúrjuk.

Én úgy szoktam kinyújtani az ilyen tésztákat, hogy letépek egy nagyobb darab sütőpapírt, az egyik felére teszem a tésztát, és a papír másik felét ráhajtom. Próbáljuk lehetőleg egyforma vastagságúra kinyújtani, hogy egyformán süljenek. 5,5 cm-es átmérőjű formával kiszaggatjuk (én egy decis boros poharat használtam),  sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 10-12 perc alatt megsütjük a köröcskéket. Ha vékonyak, akkor 10 perc elég lesz, ne száradjanak ki. Ugyanezt eljátsszuk a másik színű tésztával is.

Amíg a kekszek sülnek, elkészítjük a csokis krémet. A kókusztejszínt a kakaóporral, a mogyoróval és az eritrittel csomómentesre keverjük, és sűrűre főzzük.

Megvárjuk, amíg kihűlnek, majd összeállítjuk a pilótákat. (Vagy nem ezek a pilóták? Ha nem maguk a kekszek, akkor kik vagy mik? :D) Ne sajnáljuk a tölteléket, nincs is annál rosszabb, mint mikor ez kekszből pont a lényeg hiányzik.

Megvárjuk, amíg a krém megdermed, majd megesszük. Szerintem érdemes várni egy éjszakát, hogy a csokitól a keksz kicsit puhuljon, de ha most rögtön kell, akkor most rögtön is finom. 😉

Az első képet innen csentem.

További szösszenetekért, gyere a facebookra.