Süteményeskert

Csokitortát szeretnél? Hát, barátom, a legjobb helyen jársz. Akik követnek a facebookon, azok tudják, hogy valamelyik nap nagy szerencse ért, mert sikerült gyönyörű, vajpuha (mármint olyan vaj, amit a konyhapulton felejtettél, nem olyan, aminek most tépkedted le a papírját a hűtő zúzmarás hátsó faláról) avokádót vennem fél áron. Mi következik ebből? Sütünk. Mit? Nos, ami a legkézenfekvőbb: csokitortát. Tudom, most hüledezel, hogy ez a csaj tuti nem komplett, az avokádó zöld, érted, Z-Ö-L-D, olyan semmilyen ízű, ergo semmi köze sem a csokihoz, sem a tortához. De még mielőtt bezárnád az ablakot, elárulom: ilyen könnyű csokitortát nem ettél mostanában, különösen, ha cukrászdába jársz sütiért. Mert amik ott mennek… szerintem jobban jársz, ha nem tudsz róluk.

Felkészültél?

Már itt is a recept!

Csokitorta, mert megérdemled (cukor-, liszt-, tej- és tojásmentes)

Hozzávalók egy 18 centis tortaformához:

A tésztához:

fél adag keksz

A krémhez:

4 darab nagyon érett avokádó (ha még kemény, akkor próbáld meleg helyen, fénytől elzárva érlelni)

3 darab nagyon érett banán

4 púpos evőkanál nagyon érett…  izé… holland kakaópor

A tésztát elkészítjük úgy, ahogy az előző bejegyzésben írtam. Ne felejtsd, a nagy csipet só és a még nagyobb csipet szerecsendió az X-vegyszer. Anélkül uncsi lesz. Egy kivajazott tortaformába nyomkodjuk a tésztát, és 150 fokon 20 percig sütjük.

Eközben az avokádókat kettévágjuk, kiszedjük a magot, és kikanalazzuk a húst. Igen. Jól látod. Zöld. Nagyon zöld. 😀

A banánokat meghámozzuk, összevagdossuk, és egy krumplitörővel az avokádóval együtt pépesítjük.

És figyelj, most jön a varázslat: a kakaópor. A kakaóporral simára keverjük az egész zöldes masszát. (Ha van aprítód vagy botmixered vagy turmixod vagy más csodamasinád, akkor ez a művelet felgyorsítható, ráadásul sokkal selymesebb lesz a krém, de ha nincs, akkor sem kell kétségbeesni. Ha tényleg puha az avokádó, akkor egy kumplitörő megoldja a helyzetet.)

Miután a tészta megsült, megvárjuk, amíg kihűl. A krémet eloszlatjuk rajta, majd bevágjuk a hűtőbe dermedni. Ne is mondd. Már megint ez a várakozás. Én moziztam egyet.

És természetesen a csokitorta Csipke érdeklődését is felkeltette… 🙂

Aki előbb ér a tortához, azé a legnagyobb szelet! 😉

További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.

Azt mondják, süteményillatom van. Kókuszos, epres, narancsos… A többi hozzávalót egyelőre homály fedi. Hogy ez valóban így van-e, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert magamon leggyakrabban Nina Riccit érzek, különleges alkalmakkor Shiseido-t, annyi azonban bizonyos, hogy szeretem mindhárom alapanyagot. A kókuszt különösen.

Szerintem nincs olyan gyerek vagy akár felnőtt, akinek ne lennének olyan időszakai, amikor kizárólag egy bizonyos ételt preferál, és nem tud belőle eleget enni. Az öcsémmel jó pár édességkorszakunk volt gyerekkorunkban (persze az egészségtelen fajtából), és ezek közül az egyik a Bounty-mánia volt. Tejcsokis vagy étcsokis lényegtelen, ha nem lett volna bevonat az sem baj, mert ami a fontos: a kókusz. Amely puha, nem kell rajta sokáig kérődzni, nem száraz, nem fullasztó, nem túl tömény, de édes, karakteres és megunhatatlan.

Csokit már egy ideje nem eszem, azonban szerencsémre a paleóban a kókusz egy elfogadott és közkedvelt alapanyag, így egy rövidke nosztalgiával egybekötött brainstorming után megszületett az ötlet: megreformálom a bolti édességet.

Nem szeretnék senkiben sem hamis vágyakat kelteni: nem olyan, mint a hagyományos, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb. Más ízvilág, de ha elvonatkoztatsz attól, amit megszoktál, és nyitsz az új felé, rájössz arra, hogy nem kell mindennek cukorban úsznia ahhoz, hogy finom legyen.

Bounty házilag (cukor-, liszt-, tejmentes)

3 tojásfehérje

4 ek. eritrit

10 ek. kókuszreszelék

fél rúd vanília kikapart belseje

1 csipet só

A bevonathoz:

10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki

A tojásfehérjéből a sóval és az eritrittel kemény habot verünk, majd hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, rásimítjuk a masszát, és légkeveréses sütőben 120 fokon 25-30 percen keresztül sütjük. Ne szárítsuk túl, mert akkor könnyen törik, és nehéz lesz szeletelni.

Miután kiszedtük a sütőből vékony szeleteket vágunk, és olvasztott csokival bevonjuk.

Dermedésig várunk, aztán elpusztítjuk. Már ha nem lakunk jól a második szelettől.

Az első képet innen kölcsönöztem.

További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.

Nagy gondban vagyok, hogy mit is írjak, mert elég kétesek az érzelmeim a közelgő Valentin-nappal kapcsolatban. Jó, tudom, mit kattogok ezen ennyit, pont olyan nap, mint a mai vagy a holnapi, vagy mint a karácsony második napja. Az égvilágon semmi jelentősége nincsen, hogy pénteken épp a szerelmesek ünneplik magukat és egymást. Ha viszont nem fontos egy ilyen világi (és valljuk be, kissé kapitalista) ünnep, akkor ez alapján miért fontos a mai vagy a holnapi nap, ami nem is ünnep? Persze ilyenkor el lehet lőni a szokásos közhelyeket, hogy szeressük egymás ma is, ne csak Valentin-napon, ne csak ezen a napon lepjük meg a kedvest, hanem egy rosszul induló hétfőn is. Nyilván, akik jól működő, boldog kapcsolatra törekszenek, azok számára ez természetes, akinek meg nem ez a célja, az úgysem fog különösebb erőfeszítéseket tenni sem most pénteken, sem máskor.

Ugyanakkor, amire szerintem ez a nap alkalmas lehet, az az, hogy lépjünk egy nagyot a boldogságunk felé. Tetszik valaki? Küldj neki egy képeslapot (akár e-mailben is, csak nehogy spamként végezze) vagy egy csokor virágot, vagy állj elé, és hívd el végre randizni, vagy mondd el neki, hogy mennyire csodálod a humoráért, az eszéért vagy bármiért. Tök mindegy, a kedveskedés melyik módját választod, csak kérlek, csinálj valamit, mert a hercegnő nem fogja magát megszöktetni a sárkánytól, hogy a karjaidba vethesse magát, ugyanakkor a herceg sem fog megjelenni a torony aljában, ha előzőleg nem mosolyogtál rá.

Nem mondom, hogy a siker garantált, de legalább megpróbáltad, és feldobni valaki napját, mégiscsak klassz dolog.

Ha a fenti ötletek nem nyerték el a tetszésedet, akkor még mindig van egy a tarsolyomban: sós karamellel töltött bonbon.

A sós karamell iránti lelkesedésem egy rosszul sikerült sajttortával kezdődött. És bár nagyon ritkán készítek olyan édességet, amelynek ez szerves eleme lenne, mert a méz, mint tudjuk, a paleóban csak kompromisszum, de egy évben egyszer, azt hiszem, mindenki megengedheti magának ezt a luxust.

Úgyhogy hölgyeim és uraim, kössétek fel a kötényt, és dobjátok össze ezt a hihetetlenül egyszerű édességet (a leírása bonyolultabb, mint az elkészítése), és egy szép masnival átkötött dobozban pénteken adjátok oda a kiszemelt lánynak-fiúnak, vagy hagyjátok az asztalán, vagy ha ti nem meritek személyesen, akkor kérjetek meg egy havert, hogy csapjon fel futárnak.

De persze ha ennyi áldozatot sem hozol, akkor nincs miről beszélni…

Sós karamellel töltött bonbon (cukor-, liszt-, tejmentes)

Hozzávalók 12 darabhoz

1 tábla legalább 70% kakaótartalmú csoki

10 dkg méz

1 ek. kókuszzsír

2-3 ek. sűrű kókusztej (pl. Cocomas)

3 csipet só (ha tartasz tőle, lehet kevesebb is, én szeretem, ha inkább sósabb)

Vízfürdő felett a csokit megolvasztjuk.

Egy magas falú edényben a kókuszzsírt felolvasztjuk, hozzáöntjük a mézet és a sót, és aranybarnára karamellizáljuk. Vigyázzunk, nehogy odaégjen, mert akkor kezdhetjük az egész műveletet elölről, plusz a lábasunknak is búcsút inthetünk.

Ha a méz szép barna, kis lángon a kókusztejet hozzáöntjük. Nagyon magasra szökhet a hab, ezért kell, hogy az edény fala magas legyen. Gyorsan elvegyítjük a hozzávalókat, és levesszük a gázról.

Szilikonos bonbon-formát célszerű használni, ha az nincs, akkor bármilyen jégkockatartó megteszi. Annyi a hátránya, hogy nehéz lesz a végén kiszedni belőle a csokikat. (Én 10 percig csapdostam a pulthoz, mire sikerült kiműtenem az összeset… legalább lesz mit kérnem a születésnapomra :D)

A formák falát csokival vékonyan bevonjuk, úgyhogy ne maradjanak hézagok. A minél gyorsabb dermedés érdekében berakhatjuk a fagyasztóba.

Ha megdermedt belekanalazzuk a már nem forró karammelt. Kb. a ¾-ig töltjük. Várunk egy kicsit, és végül újabb adag csokival lezárjuk a bonbonokat.

Hűtőbe tesszük, és türelmesen várunk, míg teljesen megdermed.

Óvatosan kihámozzuk a formából, és amíg nem kerül fogyasztásra érdemes hűvös helyen tárolni, mert az olvasztott csoki (főleg, ha magas kakaótartalmú) gyorsabban olvadhat.

P.S.: Holnap egy igazi édes meglepi reggelit hozok, készüljetek. 😉

Az első képet innen, a másodikat innen kölcsönöztem.

További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.