A zserbó története igen régre nyúlik vissza, amikor is a cukrászdatulajdonos Kugler rábeszélte a genfi származású Gerbeaud-t, hogy jöjjön Budapestre. Hogy, hogy nem, Kugler halála után Gerbeaud átvette a Kugler cukrászdát, gyorsan levetette az eredeti cégért, kirakta a sajátját, és azóta Gerbeaud a Gerbeaud. Plusz emellett, mivel Monsieur G. nagyon tehetséges volt (tehát nem a két szép szeméért figyelt fel rá Kugler), összedobta a zserbót, amit lehet nagyon szeretni és nagyon utálni is.
Személy szerint nem rajongok a HAGYOMÁNYOS zserbóért, mert amennyi cukor abban van, azzal egy komplett hadsereg hasnyálmirigyét el lehetne intézni egy szempillantás alatt. Arról nem is beszélve, hogy a paleónak van egy olyan kellemes hozadéka, hogy egészen érzékennyé válnak az ízlelőbimbók, tehát, ami korábban kellemesen édes volt, az most az extra, brutál cukros ehetetlen kategóriába tartozik. Amikor recepteket nézegettem, akkor erősen elgondolkodtam, hogy mi a búbánatért kell ebbe ennyi cukor. Cukros a tészta. Cukros a lekvár. Cukros a dió. De minek? Aztán úgy döntöttem, hogy nem kell, mert totál szükségtelen, és mentem a saját magam feje után, mint általában, ha sütésre kerül a sor. A végeredmény egy élvezhető zserbó, ami csak annyira édes, amennyire kell, és a szomszédaim is teljesen odáig voltak tőle.
Zserbó (liszt-, cukor- és tejmentes)
20 dkg mandulaliszt
15 dkg kókuszliszt
10-15 dkg kókuszzsír
2-3 ek. eritrit
2 tojás
valamilyen lehetőleg cukormentes lekvár
15 dkg darált dió
10 dkg legalább 70% kakaóstartalmú csoki + 1 ek. kókuszzsír
A lekvárig minden hozzávalót egy tálban összegyúrunk. Háromfelé (eredetileg négyfelé kellene, de nekem három rétegű lett) osztjuk a tésztát. Eléggé ragadt a tészta, ezért egy kis tápiókakeményítővel megszórtam a deszkát, és azon kinyújtottam az első adagot. Megkentem lekvárral, majd megszórtam dióval. Újabb adag tésztát nyújtottam ki, ráborítottam az előzőre, lekvároztam-dióztam. Végül az utolsó harmadot is kinyújtottam, és beborítottam az eddigieket. 150 fokos sütőben kb. 35-40 percig sütöttem.
Míg hűl, a csokit a kókuszzsírral vízfürdő felett megolvasztjuk, és a kihűlt süti tetejét bevonjuk vele.
A tetejére a csokiba sikerült egy szívecskét készítenem teljesen véletlenül. Bezzeg, ha szándékosan akartam volna…
Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!
