A zserbó története igen régre nyúlik vissza, amikor is a cukrászdatulajdonos Kugler rábeszélte a genfi származású Gerbeaud-t, hogy jöjjön Budapestre. Hogy, hogy nem, Kugler halála után Gerbeaud átvette a Kugler cukrászdát, gyorsan levetette az eredeti cégért, kirakta a sajátját, és azóta Gerbeaud a Gerbeaud. Plusz emellett, mivel Monsieur G. nagyon tehetséges volt (tehát nem a két szép szeméért figyelt fel rá Kugler), összedobta a zserbót, amit lehet nagyon szeretni és nagyon utálni is.
Személy szerint nem rajongok a HAGYOMÁNYOS zserbóért, mert amennyi cukor abban van, azzal egy komplett hadsereg hasnyálmirigyét el lehetne intézni egy szempillantás alatt. Arról nem is beszélve, hogy a paleónak van egy olyan kellemes hozadéka, hogy egészen érzékennyé válnak az ízlelőbimbók, tehát, ami korábban kellemesen édes volt, az most az extra, brutál cukros ehetetlen kategóriába tartozik. Amikor recepteket nézegettem, akkor erősen elgondolkodtam, hogy mi a búbánatért kell ebbe ennyi cukor. Cukros a tészta. Cukros a lekvár. Cukros a dió. De minek? Aztán úgy döntöttem, hogy nem kell, mert totál szükségtelen, és mentem a saját magam feje után, mint általában, ha sütésre kerül a sor. A végeredmény egy élvezhető zserbó, ami csak annyira édes, amennyire kell, és a szomszédaim is teljesen odáig voltak tőle.
Zserbó (liszt-, cukor- és tejmentes)
20 dkg mandulaliszt
15 dkg kókuszliszt
10-15 dkg kókuszzsír
2-3 ek. eritrit
2 tojás
valamilyen lehetőleg cukormentes lekvár
15 dkg darált dió
10 dkg legalább 70% kakaóstartalmú csoki + 1 ek. kókuszzsír
A lekvárig minden hozzávalót egy tálban összegyúrunk. Háromfelé (eredetileg négyfelé kellene, de nekem három rétegű lett) osztjuk a tésztát. Eléggé ragadt a tészta, ezért egy kis tápiókakeményítővel megszórtam a deszkát, és azon kinyújtottam az első adagot. Megkentem lekvárral, majd megszórtam dióval. Újabb adag tésztát nyújtottam ki, ráborítottam az előzőre, lekvároztam-dióztam. Végül az utolsó harmadot is kinyújtottam, és beborítottam az eddigieket. 150 fokos sütőben kb. 35-40 percig sütöttem.
Míg hűl, a csokit a kókuszzsírral vízfürdő felett megolvasztjuk, és a kihűlt süti tetejét bevonjuk vele.
A tetejére a csokiba sikerült egy szívecskét készítenem teljesen véletlenül. Bezzeg, ha szándékosan akartam volna…
Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!
Sziasztok!
Ma rászántam magam,hogy megsüssem ezt az isteni finomságot!!!!Háátttt!!!!
Még sül a kis aranyos,már jó az illata!!!!
Egyetlen gondom van vele,a tészta!!!!!
A recept alapján dolgoztam és teljesen szétmállott a tészta.Valamit elrontottam?Egy kicsivel több kókuszzsírt tettem bele,mert egyáltalán nem volt jó a tészta.
Zsírtalanított,őrölt mandulalisztet használtam.
Esetleg,ha valakinek van ötlete,mit csináljak máskéént,szívesen olvasom.
Szia!
A nyújtáshoz semmilyen sikérhelyettesítőt nem használtál? Én kísérletezgetem kipróbálva mindenféle lisztet, de sikérhelyettesítő nélkül millió darabra esik szét a tészta..
Ezt a receptet csak végtelenül türelmes embereknek ajánlom 🙂
Kb 25*30-as, olyan 12-15 kisebb szelet jött ki belőle.
Kedves Barbi!
Mekkora méretü tepsihez van a recept?
Férjem kedvence a zserbo,neki szeretnék kedveskedni a sütivel.
Elöre is köszönöm a válaszod!
Köszi! Soknak tűnt, de nagyon izgat a recept, kipróbálom, és majd referálok!
Ténylegesen zsírtalanított. Darált mandulaliszttel is meg lehet próbálni, de akkor a kókuszzsír mennyiségével kell játszani egy kicsit. Mindig csak annyit adni hozzá, amennyit felvesz a tészta, különben törékennyé válik.
A mandulaliszt finomra darált mandula vagy ténylegesen zsírtalanított mandulaliszt?