A múlt hét a próbálkozások hete volt. Annyira szerettem volna valami finomat és szépet sütni, annyira rágörcsöltem a dologra, hogy a végeredmény sok kiborogatott krém meg két fogjuk rá, hogy finom, de semmiképp nem szép sütemény lett. Na, mindegy, fordult elő már ilyen másokkal is. Legalábbis bízom benne. 😀
Vasárnap nagy konyhatündérkedésben voltam, (és akkor ez a reklám helye, mert amint megálmodom végre a tökéletes címet, elindítom az általam kreált paleó ebéd- és vacsiötleteket összegyűjtő blogomat 🙂 ), és összedobtam egy muffint. És örömmel jelentem, hogy megtaláltam a tökéletes paleó muffintésztát.
Alapvetően nem rajongok a muffinért, fullasztó, fojtogató száraz tésztájú a legtöbb, és ez igaz, mind a hagyományos, mind a paleó módon készültekre. Na, de ez…! Ez egy csoda. Szaftos, kicsit ragacsos, a reggeli kávé mellé kiváló. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! 🙂
Muffin alaprecept (liszt-, cukor- és tejmentes)
20 dkg banán (hámozva)
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg mandulaliszt/őrölt mandula
2-3 tojás (mérettől függ)
1 kk. sütőpor
Extra belevalók:
2 marék málna és 1 marék kesu
2 marék fekete ribiszke – 3 kocka étcsoki
A sütőt előmelegítjük 150 fokra. A banánokat összetörjük, összekeverjük a többi hozzávalóval. A masszát kettéöntjük. A kesut összezúzzuk, megpirítjuk, és a málnával együtt beleforgatjuk a masszába úgy, hogy a málna lehetőleg ne törjön össze. A csokit lereszeljük, és a ribizlivel együtt hozzákeverjük a másik adag tésztához. Formába kanalazzuk (összesen nekem 8 laposabb lett), és 25 perc alatt 150 fokon megsütjük.
Pofonegyszerű, ugye? 🙂
Tetszett ez a bejegyzés? Gyere velem a facebookra is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: