Tombol a tavasz, sőt még inkább a nyár, ilyenkor esténként az ember lánya nehezen marad otthon, és ha borozni hívják, akkor pláne nem fogja kétszer végiggondolni, hogy menjen-e vagy sem. Így esett a nagy eset, hogy tegnap a Batthyány borozóban töltöttük az estét baráti csacsogással és némi biznisszel, és ott futottam bele a Boksay Pincészet Bodzaborába. Ha valami, akkor ez tuti, hogy istenek itala. Édes, virágillatú, kellemesen bódító… Nem vagyok borász, úgyhogy ennél mélyebb elemzést ne várjatok. de annak ellenére, hogy én megrögzött szárazbor-párti vagyok, és csak merő kíváncsiságból kóstoltam meg, meg kellett állapítanom, hogy kellemes itóka, igazi csajos bor. 😀
Annyira a bodza hatása alá kerültem, hogy a mai sütiből sem hagyhattam ki, pláne hogy pár éve bodzabokor nőtt a semmiből a teraszunk elé, és noha már elnyílóban vannak a virágok, egy-kettő még maradt, ami pont elég is volt, hogy a sajttortát feldobja.
A bodza egyébként mindamellett, hogy szép és teljesen bele vagyok bolondulva az illatába, gyógyító tulajdonságokkal is bír. Vizelethajtó, lázcsillapító, köhögéscsillapító hatású, emellett az emésztést is segíti. Megfázás esetén érdemes napi 2-3 csészével bodzavirág-teát fogyasztani, valamint inhalálni is lehet vele.
És még egy érdekes infó: a néphagyomány szerint nem szabad az udvaron nőtt bodzabokrot kivágni, mert a bodza véd az ártó szellemektől.
Egy szó, mint száz: szeressük a bodzát!
Ahogy a sajttortát is. Az egészben az az érdekes, hogy sokáig el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet (sajt… torta… na ne :D), míg egyszer csak anyukám haza nem állított egy adag mascarponével, hogy készítsek belőle valamit a másnapi vendégeknek. Gugli elő, a tiramisuért nem dobban meg különösebben meg a szívem (minek a jó kávét holmi babapiskótára pazarolni :D), és akkor legyen sajttorta.
Tudtátok, hogy a sajttorta története is valahol az ókori görögöknél gyökerezik? Személy szerint én megdöbbentem, mert azt gondoltam, hogy ez valami új- vagy még újabb kori édesség, de ezek szerint az ókori görögök már tudták, hogy kell hedonista életmódot folytatni. 😀 Az eredeti recept elég sokat változott az idők során, és a XX. században James Kraftnak köszönhetően megszületett a krémsajt, ami manapság az alapját szolgáltatja. Ezerféle íz, ezerféle változat, sütve vagy sütés nélkül, kekszalapra vagy piskótára. Lehet játszadozni.
A paleóba nem fér bele a mascarpone, de kis ügyeskedéssel lehet készíteni wannabe sajttortát. Nem sajttorta, de mégis kicsit, mintha… És ha egy kis bodzavirágot is szórsz bele, akkor a legfinnyásabb vendégeid sem fognak szót emelni, hogy ez a sajttorta nem is igazi sajttorta…
Bodzavirágos sajttorta epres-bodzás öntettel (cukor-, liszt- és tejmentes)
hozzávalók egy 18 centis tortaformához
15 deka mazsola
10 deka kesudió
1 ek. kókuszzsír
500 gramm totu
2 dl kókusztej
10 deka vaj
3-4 ek. eritrit
1+0,5 marék bodzavirág
15-20 deka eper
Aprítógépben a mazsolát és a kesudiót a kókuszzsírral homogén masszává aprítjuk. A tortaforma aljába nyomkodjuk.
A totut a vajjal, a kókusztejjel és az eritrittel habosra keverjük. A bodzát alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és a virágok leszedegetjük a szárakról. Belekeverjük a krémbe.
A totus krémet a kesudiós alapra egyenletesen eloszlatjuk, és 160 fokon 1 órán keresztül sütjük.
Az epret megmossuk, pépesítjük és a fél marék lefejtegetett bodzavirággal összefőzzük. Ha nagyon sűrűnek érezzük, és nem enged levet az eper, önthetünk hozzá egy kis vizet (vagy egy kis fehérbort).
További szösszenetekért, gyere a facebookra.
Kommentek