A húsvét jött, és el is ment. Nagy feneket nem kerítettünk neki, sonka, tojás, egy nyúlállományt ellátó zöldség volt terítéken, sütöttem egy adag almás krémest és egy darab banánkenyeret, hogy meglegyen a kalács-feeling. Aki akarta az teleehette magát a nagyszülőknél.
Sajnálom, hogy az emberekből ennyire kiveszőben van az ünnepi szellem (és ezt magamra is értem), hogy a hagyományok ennyire elvésznek, hogy locsolkodni ciki és nyűg. Vagy hogy az a ritka, hogy egy lánynak májusfát állítanak. Vagy hogy karácsony kizárólag az evésről meg az ajándékról szól.
Van azért pozitív vonzata is ennek a nagy hétfői kölnimentes nyugalomnak, méghozzá az, hogy kicsit utolértem magam az egyetemi dolgaimmal, és végre rászántam magam az aranygaluska sütésre.
Nem magával a sütéssel volt a gond, hanem a diótöréssel. Összekötöttem némi D-vitamin gyűjtéssel, és közben próbáltam a macskákkal is lelki életet élni, de jobban érdekelte őket egy-egy csiga vagy cserebogár, mint az én ciccegésem. Sose leszünk jóban.
Már vagy egy hete csiklandozta a buksimat az aranygaluska, és próbáltam elhessegetni, mert legyünk őszinték: a kelt tészta az kelt tészta. Ahhoz élesztő kell és a liszt sikértartalma, maglisztből nem lehet ilyet kreálni. De tegnap mégiscsak rászántam magam, ha már volt időm diót törni, és nagyon jól tettem.
Húsvétra kaptam Ausztriából kókusztejet (tudjátok, hogy engem ilyen dolgokkal le lehet venni a lábamról :D), és eddig ez a legfinomabb fajta, amivel valaha találkoztam. Ráadásul csak víz, kókusz és citromsav van benne, tehát a hozzávalókat tekintve is csillagos ötös, nem csak ízre és krémességre. Tökéletes sodó alapanyag. Már csak egy importőrt kellene találnom aki biztosítaná a zavartalan ellátást. 😀
Aranygaluska (liszt-, cukor- és tejmentes)
Tészta:
6 ek. tápiókakeményítő
6 ek. mandulaliszt
2 el. lenmagliszt
2 ek. darált dió
4-5 ek. eritrit
4 tojás
1 kk. szódabikarbóna
pár csepp citromlé
citrom vagy narancshéj
+ eritrites darált dió
Sodó:
fél liter kókusztej
2 tojássárgája
3-4 ek. eritrit
1 vaníliarúd
1 kk kurkuma
A tészta hozzávalóit minden bonyolítás nélkül összekeverjük, hogy kanalazható masszát kapjunk. Fogunk egy tepsit, vagy tortaformát vagy valamilyen sütésre alkalmas tálat, amibe elkezdjük adagolni a tésztát. Egy kanál tészta, majd rá egy kanál eritrites dió, és lehetőleg próbáljunk két ilyen réteget létrehozni. 150 fokon kb. 40 percig sütjük.
A sodóhoz a kókusztejet (ami inkább sűrű legyen, de mindenképpen folyékony, a legjobb erre szerintem a kókusztej-konzerv) egy lábasba öntjük, ízesítjük vaníliával, és elkezdjük forralni. A két tojássárgát néhány kanál kókusztejjel kikeverjük (így könnyebb lesz sűríteni), majd állandó keverés mellett a forró kókusztejhez adjuk. Felforraljuk, és mivel ennek semmi színe, ezért 1 kávéskanál kurkumával sárgára színezzük. Íze nincs. Színe viszont annál inkább. Éljen az élelmiszermérnökösködés. 😀
További szösszenetekért, gyere a facebookra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: