Két hónapos a Süteményeskert! (Már nem azért, merthogy annyira bridzsitdzónszoskodni akarnék, de ilyen hosszú kapcsolatom, azt se tudom, mikor volt utoljára… :D) Na, de szuper, hogy vagytok, hogy olvastok, hogy néha megsütitek valamelyik sütimet, vagy éppen ajánljátok valakinek! Ez annyira, de annyira léleksimogató! Köszönöm!
Pont ilyen érzés! 🙂
Van az a mondás, hogy ha magadon tudsz nevetni, akkor egész életedben jól fogsz szórakozni. Hát, én tudok. Megtanultam. Nem mondom, hogy könnyen ment, de van egy-két olyan sztorim, amik tragédiaként kezdték pályafutásokat, majd újrarendeztem őket, és most már hatalmas komédiakén szerepelnek a repertoáromban.
Az ilyen teljesen elképzelhetetlen mesék egyik főszereplője egy pasi, a másik én. Amolyan kétszereplős improvizációs játék, aminek általában valamilyen kávézó vagy más étel-ital fogyasztására alkalmas vendéglátóipari egység nyújt helyszínt. Vagy valami tök más. Egy pad az erdőben. Vagy a botanikus kert.
Szoktam is mondogatni, amikor gyarapszik a mesetáram egy-egy újabb darabbal, hogy egyszer leülök, és addig fel nem állok, amíg egy bestseller-gyanús chick-litet nem írok, és mindegyik pasi fog kapni egy-egy dedikált díszkötéses példányt hálám szerény jeléül, amiért gondoskodtak, hogy legyen, miről mesélnem. Végülis Pásztor Anna is azt énekli, hogy kezdjük el, hogy legyen miről mesélni… Én csak szófogadó vagyok. 😀
Az egyik ilyen történet nagyon mélyen belém ivódott, és mivel én akkor még csak próbálgattam randizgatni egy friss szakítás után jó sok évvel ezelőtt, annyira padlóra küldött, hogy rosszul sikerült, hogy miután végre elköszöntünk egymástól, az első utam egy cukrászdába vezetett, hogy akkor és ott rögtön enyhítsek a mérhetetlen csalódásomon.
Márpedig szerelmi bánatot legjobban keksztekerccsel lehet gyógyítani. Az annyira tömény, hogy szinte fejbe kólint, és utána eszedben sincs sírdogálni, max. másnap, mikor a fejed egy merő pattanás, szemmel láthatóan, kézzel tapinthatóan két centivel nagyobb a feneked, és még a másnaposság tüneteit is, mintha nyomokban produkálnád. Egy élmény. De ne próbáljátok ki. Legalább olyan veszélyes, mint a beer challenge.
Szóval. A keksztekercsnél tartunk. Nálunk a családban ez az abszolút kedvenc. Nem tudom, hogy alakulhatott ez ki, de nincs névnap, szülinap, karácsony vagy éppen húsvét keksztekercs nélkül. Ami persze finom. És gazdag transzzsírsavakban. Meg cukorban. Gluténban is. Ja, vagy ezek nem szinonimái az ásványi anyagnak és a vitaminnak? A fenébe.
A lényeg a lényegben, hogy ma keksztekercs – vagyis inkább kókusztekercs – készült amolyan varázssütiként, abban bízva, hogy ez a mostani tragikomédia is, kicsit átalakul bennem valami mássá. Végülis az az eset is, ami után a cukorkómába ringattam magam, egészen máshogy látszik négy év távlatából. Ez a mostani is átértékelődik majd, de ahhoz keksztekercs kell. Punktum.
Kókusztekercs (liszt-, cukor- és tejmentes)
Hozzávalók:
tészta:
10 deka kókuszreszelék
15 dkg darált mandula
5-7 dkg eritrit
5-7 dkg kókuszzsír
2 dkg kakaópor
1 ek. valamilyen lekvár
1 ek. rum (vagy aroma)
töltelék:
7 dkg kókuszreszelék
5-6 dkg kókuszzsír
5 dkg eritrit
4 dkg (2 ek.) kókusztejszín
Az eritritet ledaráljuk, hogy ne ropogjanak a kristályok a fogunk alatt. A kókuszt szintén ledaráljuk. A kókuszzsírt megolvasztjuk. A hozzávalókat 1 tálban összekeverjük. Ha nem akar összeállni, akkor csurgassunk még hozzá vagy kókuszzsírt vagy egy kis extra lekvárt. Két sütőpapír között kinyújtjuk, de ne túl vékonyra, és ne is túl vastagra, mert el fog törni.
A töltelékhez az eritritet szintén le kell darálni, ahogy a kókuszzsírt is puhára olvasztani, majd összekeverünk mindent mindennel. A kinyújtott lapra simítjuk, majd óvatosan feltekerjük. Nem egyszerű sem feltekerni, sem felszeletelni, de nem lehetetlen, és szerintem, aki egy kicsit esett gyakorlottabb is az ilyen tekerős dolgokban, az nagyobb sikerrel fog járni, mint én. Hm. Lehet, hogy folpackba kellett volna csomagolni, és kicsit a hűtőben pihenni hagyni, mielőtt neki estem a nagy késsel. Majd legközelebb így csinálom, és beszámolok az akkori végeredményről. 😉
Az első képet innen csentem.
További szösszenetekért, gyere a facebookra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: