Süteményeskert

Répatorta – nemcsak nyusziknak!

Szögezzük le:

nagyjából 20 éves koromig nem volt az a pénz, ígéret vagy szép szempár, amiért hajlandó lettem volna ezt a sárga, édes zöldséget megenni. Az édes íz és a zöldség nem fért össze. Nem lehetett bepalizni azzal, hogy majd rigómód fogok fütyülni, mert már hatévesen is volt némi józan paraszti eszem, és éreztem, hogy sántít valami a dologban. Aztán a második XX-en túl, rájöttem arra, hogy én igazából szeretem a húslevest, amit addig szintén nem voltam hajlandó megenni, és azzal együtt a sárgarépa is bekerült a repertoáromba.

Azóta 2-3 havonta rám jön a hoppáré, amikor néhány napig csupa narancssárga dologra vágyom, és akkor felvásárolom a fél piac répa és narancs kínálatát. Talán az az oka, hogy állítólag narancssárga az aurám, és ilyenkor őt kell ilyenformán újra make-upolni, vagy a bőröm próbál némi színt szerezni, ha már nem vagyok hajlandó szoláriumba járni… Vagy kereshetünk néhány színszimbolikában gyökerező magyarázatot.

A történet, vagyis a mai sütés szempontjából ez csak azért lényeges, mert most éppen megint a réparágcsáló korszakomat élem, és mivel a húsvét egyre közeledik, gondoltam, tartok egy próba répatortasütést. Jelentem: a teszten átment, és szerintem még az anti-nyuszik is szeretni fogják. Ha meg nem, legalább több marad nekünk… nyulaknak. 😀

P1180429

 

Répatorta (liszt-, cukor- és tejmentes)

kb. 30 dkg répa lereszelve

6 dkg törökmogyoró-liszt vagy darált törökmogyoró

10 dkg pucér banán

3 tojás

3 dkg vaj

vanília, fahéj, kardamom

A tetejére:

2 tojásfehérje

5 dkg darált kesu

1 ek. méz

fél narancs leve

A tészta hozzávalóit nemes egyszerűséggel, minden különösebb bonyolítás nélkül összekeverjük. 160 fokos sütőben sütjük úgy 30 percig. Hogy milyen vastag legyen a tészta? Olyan jó kétujjnyi magas.

A tetejére eredetileg sima tojáshab került volt, mert ugye a marcipán nem éppen paleó-kompatibilis, ahogy a mascarpone sem, és semmilyen növényi tejszínem nem volt itthon. Viszont rá kellett jönnöm, hogy mézzel esélytelen tojáshabot készíteni, és mikor a sikítófrász kerülgetett, akkor jutott eszembe, hogy van egy kis kesudió, ledarálom, azt’ meglátjuk, mi lesz, belefacsartam fél narancs levét, a tésztára kentem, és visszatoltam 120 fokra még 15 percre.

P1180433

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!