Szedres vaníliakrémes tortácskák

Azon ritka alkalmak egyike volt a mai sütkérezés, amikor más receptjéből próbáltam dolgozni. Persze, eper nem volt itthon, ahogy kókuszreszelék sem, de a törökmogyoró-liszt és a szeder minden helyzetben igazi aduász. Nem mondom, jó lenne már végre friss gyümölcsöket enni, nem pedig mirelit szedren élni, de még mindig ez, mint az íztelen, fél nap alatt megpenészedő, méregdrága import eper. Ezt a pár hetet, míg a magyar eper megjelenik a piacon, összeszorított fogakkal ugyan, de kibírom valahogy, de aztán lesz eper-dömping a Süteményeskertben is, a meggyről és sárgabarackról nem is beszélve.

Szerintem kétféle süteménysütő létezik: az egyik ragaszkodik a feketén-fehér leírt, receptekben meghatározott arányokhoz és hozzávalókhoz, míg a másik típus átfutja egyszer a hozzávalókat, talán az instrukciót is, konstatálja, hogy néhány dolog hiányzik, nincs olyan formája, mint amilyet a recept ír, megrántja a vállát, és süt valamit, ami valahol mélyen emlékeztet az eredetihez, de amúgy ránézésre és ízre semmi köze hozzá. Nem hiszem, hogy különösebben részleteznem kellene, hogy melyik tábort erősítem…

A mai sütés apropójául a Kifőztük magazin versenyfelhívása szolgált, miszerint készíts el egy receptet, fotózd le, töltsd fel, és gyűjtsd a lájkokat. Jó. Nézelődtem, és megakadt a szemem Pocak Panna epertortáján. És ekkor jött a már fent említett felismerés, hogy minden van itthon, csak az nem, ami igazán lényeges lenne. Ettől függetlenül, valami eszméletlen finom, a szeder egyébként is egy nagyon különleges gyümölcs, ahány szem, annyi különféle zamat, és végre megtaláltam a tökéletes kókusztejszín-tojássárgája arányt a krémhez!

Szedres vaníliakrémes tortácskák (cukor-, liszt- és tejmentes)

Hozzávalók kb. 4-5 darabhoz:

Piskóta:

5 tojásfehérje

10 dkg mandulaliszt

6 dkg törökmogyoróliszt

1 csipet só

1 ek. méz

Vaníliakrém:

2 dl kókusztejszín (Ccoomas)

5 tojássárgája

1 ek. méz

2 rúd vanília

2 nagy kanál kókuszzsír

Díszítés:

szeder, vagy ami van 😉

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a sóval kemény habbá verjük, apránként a lisztekhez és a mézhez adagoljuk, hogy lehetőleg ne törjön össze. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, elegyengetjük, hogy viszonylag egyforma magas legyen, és 10 perc alatt megsütjük. Nem nyitogatjuk a sütőt, kivárjuk a 10 percet.

Eközben a krémhez a kókusztejszínt a vaníliarúddal és a mézzel felforraljuk. A tojássárgákat összekeverjük néhány kanál kókusztejszínnel, lejjebb vesszük a gázt, és hozzácsorgatjuk a tojássárgákat a krémhez. Addig keverjük, amíg be nem sűrűsödik, és ez garantáltan be fog. Ezután a kókuszzsírt belekeverjük, és… jön a várakozás.

A sütőpapírról leoperáljuk a tésztát, és egy pogácsa- vagy linzerszaggatóval minitorta-alapokat nyesünk ki. Miután a krém kihűlt, összeállítjuk a sütit. A tésztákat megkenjük a krémmel, erre jön egy adag jól lecsepegtetett szeder vagy vékony szeletekre vágott eperrel, vagy amit, kitaláltatok hozzá. Erre jön még egy tészta, még egy kis krém, és a tetejére még egy kis gyümölcs.

Mennyei, pont az az ízvilág, amiért én annyira lelkesedem, és amitől egy gyümölcstorta igazán gyümölcstorta lesz.