Egyszerűen szerelmes vagyok a tavaszba. A napfénybe, a virágokba, a színekbe, a kellemes szellőbe… kár, hogy a szerelem plátói, és egész napokat töltök bezárva egy számítógép előtt gubbasztva tanulást és aktív figyelmet imitálva. Pedig, ha tudnák… Így nem marad más, mint sóhajtozás és álmodozás, és a remény, hogy a tavasz kitart hétvégén is, és nem a szabadnapokon fog leesni az évi összes csapadékmennyiség 50%-a.
Éppen egy ilyen álmodozás és a napi három kávé, ami mostanság naponta lecsusszan, inspirálta a mai édességet, és bár nem pont olyan lett, mint elterveztem, de az érzékszervi minősítésen tök jó eredménnyel végzett, úgyhogy a magam részéről nem is bánom, hogy így sikerült. Eredetileg valami tiramisuszerűséget szerettem volna készíteni, de annyira nem volt kedvem piskótasütögetéssel bajlódni, hogy leegyszerűsítettem a dolgot, és a tészta helyét olvasztott csoki valamint szeder foglalta el, a kávé pedig belecsordogált a krémbe. Apropó krém. Ennyit mostanában nem kínlódtam, hogy besűrűsödjön a krém, és még szerencse, hogy a múltkor vettem törökmogyoró-lisztet, amivel orvosoltam a problémát, mert ettől teljesen nutella ízű lett. Azt pedig mindenki szereti, nem?
Csokis-szedres kávékrém (cukor-, liszt- és tejmentes)
Hozzávalók 2 főre:
2 dl kókusztejszín (Cocomas)
2 db tojássárgája
fél rúd vanília
3-4 evőkanál eritrit
1,5 kávéscsészényi eszpresszó
4 nagy evőkanál törökmogyoró-liszt (vagy nagyon finomra darált törökmogyoró)
2 evőkanál kókuszzsír
2 púpos evőkanál kakaó
szeder/eper/málna/banán vagy amit szeretnél
Egy lábasba beleborítjuk a kókusztejszínt, a kávét, belekanalazzuk az eritritet, beledobjuk a vaníliát, és elkezdjük főzni. Eközben két tojást szétválasztunk, a fehérjéket eltesszük holnapra, a sárgákat pedig összekeverjük néhány kanálnyi kávés kókusztejjel. Mikor már forr, a gázt lejjebb vesszük, és lassan belecsorgatjuk a tojást, miközben szorgosan keverjük az óramutató járásával megegyező irányba. Mindig. Sosem fordítva. De asszem ezt már mondtam.
(Valószínűleg egyébként a probléma az lett, hogy több tojássárgája kellett volna, mondjuk, decinként 2, de mivel ekkor kaptam egy kisebb hisztirohamot, hogy bezzeg most, amikor van időm a konyhatündér-hercegkisasszonykodni, akkor persze, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretném. Szóval maradjunk annyiban, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, de mielőtt kiöntöttem volna, még időben megesett a szemem a törökmogyoró-liszten, szóval szorgos kanalazgatásba kezdtem. Kb. 4 kanál kellett bele, mire úgy ítéltem, hogy ez már egészen krémszerű, és nem folyik.)
Tehát miután felforrt, levesszük a gázról, törökmogyoró-liszttel sűrítjük, és megvárjuk, amíg kihűl.
Miután kihűlt, a kókuszzsírt olajjá változtatjuk (megolvasztjuk), a kakaóporral csokit készítünk belőle. Magyarul: csomómentesre keverjük.
Fogunk egy poharat vagy kelyhet, vagy a gyümölccsel vagy a krémmel kezdve elkezdjük megtölteni, ezután jön egy csík gyümölcs vagy krém, majd a csoki, és megismételjük, amíg meg nem telik.
A hűtőben szunnyad egyet, aztán rávetjük magunkat. 😉
További szösszenetekért, gyere a facebookra.
Másfél csészényi. 🙂 Javítom is, hogy egyértelmű legyen. 🙂
Csodálatosan néz ki ez a kávékrém, biztosan el fogom készíteni! Csak abban nem vagyok biztos, hogy a kávéból másfél evőkanál vagy másfél dl vagy 1 és egy fél csésze kell-e…