Emlékszem, még általánosban tízóraira néha kaptunk valami pizzának csúfolt kétujjnyi vastag kelt tésztát, némi szósszal megkenve és sajttal megszórva. 9 évesen nem sokat tudtam a gasztronómiáról (most sem állítom, hogy sokat, de lényegesen többet, mint akkor), de abban biztos voltam, hogy ez valami nagy humbug, és nem lehet, hogy a pizza, ami mindenféle filmben olyan nagyon népszerű, ilyen nevetségesen unalmas étel legyen.
Életem első pizzáját nagyjából 13 évesen sütöttem. Arra is emlékszem, hogy egy barátnőkkel filmet nézős délutánra készült, és hatalmas sikert aratott. Akkor már sejtettem, hogy a menzás pizzának nagyon kevés köze van igazihoz, és utána sok-sok évvel később volt alkalmam egy aprócska olasz pizzériában megkóstolni az igazi olasz pizzát. A különbség a sulis és a tradicionális között? Fényévekben mérhető. Azóta nem is ettem pizzát (mert kiderült, hogy a liszt és én nem lehetünk öri-barik), egészen máig.
Ugyanis a pizza ma ismét felvételt nyert az étlapomra, és talán az olaszok nem dobnának tőle egy hátast, mert ez nem olyan, mint amilyet náluk lehet kapni, de kit érdekel, ha egyszer sokkal finomabb, sokkal gyorsabb, sokkal egészségesebb, és még a kajakóma is elkerül. Ez egy jó ajánlat, nem? 🙂
Pizza (cukor-, liszt- és tejmentes)
Hozzávalók 2, vagy 1 nagyon éhes főre:
tészta:
1 átlagos méretű salátacukkini
4 dkg mandulaliszt
2 dkg lenmagliszt
2 dkg szezámmag
1 tojás
só, bors, kömény
paradicsomszósz:
1 kis paradicsomkonzerv
só, bors, oregánó, bazsalikom, chilli, fokhagyma
feltét:
amit csak el tudsz rajta képzelni (vasszigorban élők sajt nélkül, engedékenyebbek egy kis sajtot csempészhetnek a tetejére)
A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A cukkinit meghámozzuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Beleütjük a tojást, a liszteket belekanalazzuk, fűszerezzük, és összedolgozzuk. Kicsit folyós, de majd sütés közben összeáll. Szerintem nem érdemes túl tömörre készíteni a tésztát, mert nagyon intenzív lesz az íze, nagyon sokat kell rajta kérődzni, és különben is, ha sütés közben összesülnek a hozzávalók, akkor miért pazarolnád a lisztet?
A tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk, lehetőleg próbáljunk szabályos kört formázni belőle, bár nem vagyok abban biztos, hogy a bélbolyhok reklamálnak-e, ha szabálytalan formájú pizzát eszel. Szerintem nem sok ellenvetésük lesz. Ja, de. A búzaliszt. Annak nem fognak örülni. Inkább mellőzd.
A paradicsomszószhoz a paradicsomot fűszerezzük, kóstoljuk meg, hogy eltaláljuk-e, azt az ízvilágot, amire vágyunk, majd megkenjük vele a tésztát, végül jön a legkedvencebb részem: a mindenféle földi jó felhalmozása a tésztára.
Irány a sütő! Kb. 25 percig sütjük, én ezután dobáltam rá egy kis kézműves kecskesajtot, és még 10 percig 200 fokon olvadtak egybe az ízek és az illatok.
.
Ízkavalkád a javából. És ugye, hogy van élet a kelt tésztán túl is?! 🙂
További szösszenetekért, gyere a facebookra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: