Vannak napok, amikor egyszerűen nem jó semmi. Azok a dolgok, amik normál esetben fel tudnak dobni, azoknak a varázsereje ma nem hatott. Nincs örömködés az új csizmának, amely gyönyörű, és az eredeti ár töredékéért kaparintottam meg, sem a holnapi szülinapozásnak, sem a doromboló macskáknak, sem annak, hogy utolsó percben kapcsoltam, hogy még hét kreditem hiányzik, és találtam éppen elég kredithez juttató érdekesnek ígérkező tárgyakat…
Ilyen állapotban pedig nem lehet sütni. Lehet persze, de nem érdemes. Lehet próbálkozni, de ne várj csodát. Viszont holnap egész nap tortával akarom tömni a fejem, mert ez a szülinaposok kiváltsága. Ahhoz pedig valamikor meg kell sütni… Vajon, ha minden alkalommal, amikor a torta közelébe kerülök evési céllal, és elfújom a gyertyákat, akkor nagyobb eséllyel teljesülnek a kívánságok? Vagy lehet többet kívánni? Erről miért nem szól a fáma? Csak annyit találtam, hogy a mendemondák szerint a füst továbbítja a transzcendens szférába a kívánságokat, ahol, mint tudjuk, nagyüzemben folyik a csodagyártás.
Mit gondoltok, a szülinapi tortát kikhez kötik?
Na?
Rómaiak?
Nem.
Kínaiak?
Nem.
Görögök?
Talált, süllyedt. Állítólag Artemisznek készítettek kerek süteményt (mert ő ugye a Hold istennője a görög hitvilágban), és azért pakoltak rá egy halom gyertyát, hogy így jelképezzék a Hold fényességét.
Angliában több babona is kapcsolódik a tortához. Egyrészt, hogy ha leejtették, mikor készült, akkor az ünnepeltre szerencsétlen év várt. Most komolyan: ha ti lennétek a szülinaposok, ki vagytok éhezve egy jó nagy szelet csokitortára, és az anyukátok/barátnőtök/pasitok/akárkitek hüppögve bejelentené, hogy nincs szülinapi torta, mert megbotlott egy arra kószáló macskában, és elejtette, ti nem éreznétek magatokat szerencsétlennek? Én nagyon.
A másik hagyomány, amivel a középkoriak szórakoztatták magukat a ködös Albionban, hogy a tortába érmét, gyűrűt vagy gyűszűt rejtettek. Aki pénzt talál, arra a mese szerint gazdagság, aki gyűrűt, arra házasság vár a közeljövőben, aki gyűszűt, az pedig vénlány marad. Vagy agglegény. Szép kilátások.
Ennyit a szülinapi torta történeti áttekintéséről.
Visszakanyarodva hozzám, és az én egyik szülinapi tortámhoz (mert lesz egy másik szintén hand-made, valamint egy cukrászdai is, ami a vendégeknek lett rendelve, én úgysem eszem belőle), csak annyit mondhatok, hogy amennyire nem voltam jelen a készítése közben, annyira jól sikerült. Mondjuk, továbbra is az a véleményem, hogy sütni… és úgy általában élni csak szívvel-lélekkel lehet. A kompromisszumokat és félmegoldásokat pedig hagyjuk meg azoknak, akiknek az is elég.
Habsipkás Totu-torta (cukor-, liszt-, tejmentes)
(18 cm átmérőjű kapcsos tortaformához)
A tésztához:
3 ek. kókuszliszt
1 ek. gesztenyeliszt
2. tojássárgája
1 ek. eritrit
1 ek. olvasztott kókuszzsír vagy zsír
1 csipet só
valamilyen savanykás lekvár (én házi ribizlilekvárt használtam)
A totus töltelékhez:
20 dkg totu
3 ek. eritrit
1 ek. kókusztejszín
1 ek. olvasztott vaj
1 tojássárgája
fél rúd vanília kikapart belseje
1 bio citrom héja és leve
A habsipkához:
5 tojásfehérje
2-3-4 ek. eritrit
1 csipet só
A tésztához az összevalókat nemes egyszerűséggel összegyúrjuk. Ezután a kizsírozott kapcsos tortaformába nyomkodjuk, és 150 fokon 10 percig sütjük.
Közben elkészítjük a tölteléket. A totut a tojás sárgájával, vajjal és a kókusztejszínnel megpróbáljuk a lehető legkrémesebbre keverni, majd az eritrittel, citrommal és vaníliával édesítjük.
A sütőből kivesszük a tésztát, és 1-2 evőkanál lekvárral megkenjük. Erre simítjuk a totus tölteléket, majd negyed órán keresztül sütjük.
A habsipkához a tojásfehérjét kemény habbá verjük az eritrittel és a sóval. Negyedóra elteltével a totut beterítjük vele, és 100 fokon 30 percen keresztül szárítjuk.
Az enyém közben valami őrülten megemelkedett. Nem is értem, hogyan. Nézzétek!
Azt hittem, össze fog esni a teteje, de így maradt.
A végeredmény egy habkönnyű, tavaszias ízvilágú sütemény, amelyre egy diétázó sem mondhat nemet, mert gyakorlatilag tojásfehérje az egész. Pont olyan, amilyennek megálmodtam. 🙂
További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: