Azt mondják, süteményillatom van. Kókuszos, epres, narancsos… A többi hozzávalót egyelőre homály fedi. Hogy ez valóban így van-e, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert magamon leggyakrabban Nina Riccit érzek, különleges alkalmakkor Shiseido-t, annyi azonban bizonyos, hogy szeretem mindhárom alapanyagot. A kókuszt különösen.
Szerintem nincs olyan gyerek vagy akár felnőtt, akinek ne lennének olyan időszakai, amikor kizárólag egy bizonyos ételt preferál, és nem tud belőle eleget enni. Az öcsémmel jó pár édességkorszakunk volt gyerekkorunkban (persze az egészségtelen fajtából), és ezek közül az egyik a Bounty-mánia volt. Tejcsokis vagy étcsokis lényegtelen, ha nem lett volna bevonat az sem baj, mert ami a fontos: a kókusz. Amely puha, nem kell rajta sokáig kérődzni, nem száraz, nem fullasztó, nem túl tömény, de édes, karakteres és megunhatatlan.
Csokit már egy ideje nem eszem, azonban szerencsémre a paleóban a kókusz egy elfogadott és közkedvelt alapanyag, így egy rövidke nosztalgiával egybekötött brainstorming után megszületett az ötlet: megreformálom a bolti édességet.
Nem szeretnék senkiben sem hamis vágyakat kelteni: nem olyan, mint a hagyományos, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb. Más ízvilág, de ha elvonatkoztatsz attól, amit megszoktál, és nyitsz az új felé, rájössz arra, hogy nem kell mindennek cukorban úsznia ahhoz, hogy finom legyen.
Bounty házilag (cukor-, liszt-, tejmentes)
3 tojásfehérje
4 ek. eritrit
10 ek. kókuszreszelék
fél rúd vanília kikapart belseje
1 csipet só
A bevonathoz:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki
A tojásfehérjéből a sóval és az eritrittel kemény habot verünk, majd hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, rásimítjuk a masszát, és légkeveréses sütőben 120 fokon 25-30 percen keresztül sütjük. Ne szárítsuk túl, mert akkor könnyen törik, és nehéz lesz szeletelni.
Miután kiszedtük a sütőből vékony szeleteket vágunk, és olvasztott csokival bevonjuk.
Dermedésig várunk, aztán elpusztítjuk. Már ha nem lakunk jól a második szelettől.
Az első képet innen kölcsönöztem.
További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: