Nagy gondban vagyok, hogy mit is írjak, mert elég kétesek az érzelmeim a közelgő Valentin-nappal kapcsolatban. Jó, tudom, mit kattogok ezen ennyit, pont olyan nap, mint a mai vagy a holnapi, vagy mint a karácsony második napja. Az égvilágon semmi jelentősége nincsen, hogy pénteken épp a szerelmesek ünneplik magukat és egymást. Ha viszont nem fontos egy ilyen világi (és valljuk be, kissé kapitalista) ünnep, akkor ez alapján miért fontos a mai vagy a holnapi nap, ami nem is ünnep? Persze ilyenkor el lehet lőni a szokásos közhelyeket, hogy szeressük egymás ma is, ne csak Valentin-napon, ne csak ezen a napon lepjük meg a kedvest, hanem egy rosszul induló hétfőn is. Nyilván, akik jól működő, boldog kapcsolatra törekszenek, azok számára ez természetes, akinek meg nem ez a célja, az úgysem fog különösebb erőfeszítéseket tenni sem most pénteken, sem máskor.
Ugyanakkor, amire szerintem ez a nap alkalmas lehet, az az, hogy lépjünk egy nagyot a boldogságunk felé. Tetszik valaki? Küldj neki egy képeslapot (akár e-mailben is, csak nehogy spamként végezze) vagy egy csokor virágot, vagy állj elé, és hívd el végre randizni, vagy mondd el neki, hogy mennyire csodálod a humoráért, az eszéért vagy bármiért. Tök mindegy, a kedveskedés melyik módját választod, csak kérlek, csinálj valamit, mert a hercegnő nem fogja magát megszöktetni a sárkánytól, hogy a karjaidba vethesse magát, ugyanakkor a herceg sem fog megjelenni a torony aljában, ha előzőleg nem mosolyogtál rá.
Nem mondom, hogy a siker garantált, de legalább megpróbáltad, és feldobni valaki napját, mégiscsak klassz dolog.
Ha a fenti ötletek nem nyerték el a tetszésedet, akkor még mindig van egy a tarsolyomban: sós karamellel töltött bonbon.
A sós karamell iránti lelkesedésem egy rosszul sikerült sajttortával kezdődött. És bár nagyon ritkán készítek olyan édességet, amelynek ez szerves eleme lenne, mert a méz, mint tudjuk, a paleóban csak kompromisszum, de egy évben egyszer, azt hiszem, mindenki megengedheti magának ezt a luxust.
Úgyhogy hölgyeim és uraim, kössétek fel a kötényt, és dobjátok össze ezt a hihetetlenül egyszerű édességet (a leírása bonyolultabb, mint az elkészítése), és egy szép masnival átkötött dobozban pénteken adjátok oda a kiszemelt lánynak-fiúnak, vagy hagyjátok az asztalán, vagy ha ti nem meritek személyesen, akkor kérjetek meg egy havert, hogy csapjon fel futárnak.
De persze ha ennyi áldozatot sem hozol, akkor nincs miről beszélni…
Sós karamellel töltött bonbon (cukor-, liszt-, tejmentes)
Hozzávalók 12 darabhoz
1 tábla legalább 70% kakaótartalmú csoki
10 dkg méz
1 ek. kókuszzsír
2-3 ek. sűrű kókusztej (pl. Cocomas)
3 csipet só (ha tartasz tőle, lehet kevesebb is, én szeretem, ha inkább sósabb)
Vízfürdő felett a csokit megolvasztjuk.
Egy magas falú edényben a kókuszzsírt felolvasztjuk, hozzáöntjük a mézet és a sót, és aranybarnára karamellizáljuk. Vigyázzunk, nehogy odaégjen, mert akkor kezdhetjük az egész műveletet elölről, plusz a lábasunknak is búcsút inthetünk.
Ha a méz szép barna, kis lángon a kókusztejet hozzáöntjük. Nagyon magasra szökhet a hab, ezért kell, hogy az edény fala magas legyen. Gyorsan elvegyítjük a hozzávalókat, és levesszük a gázról.
Szilikonos bonbon-formát célszerű használni, ha az nincs, akkor bármilyen jégkockatartó megteszi. Annyi a hátránya, hogy nehéz lesz a végén kiszedni belőle a csokikat. (Én 10 percig csapdostam a pulthoz, mire sikerült kiműtenem az összeset… legalább lesz mit kérnem a születésnapomra :D)
A formák falát csokival vékonyan bevonjuk, úgyhogy ne maradjanak hézagok. A minél gyorsabb dermedés érdekében berakhatjuk a fagyasztóba.
Ha megdermedt belekanalazzuk a már nem forró karammelt. Kb. a ¾-ig töltjük. Várunk egy kicsit, és végül újabb adag csokival lezárjuk a bonbonokat.
Hűtőbe tesszük, és türelmesen várunk, míg teljesen megdermed.
Óvatosan kihámozzuk a formából, és amíg nem kerül fogyasztásra érdemes hűvös helyen tárolni, mert az olvasztott csoki (főleg, ha magas kakaótartalmú) gyorsabban olvadhat.
P.S.: Holnap egy igazi édes meglepi reggelit hozok, készüljetek. 😉
Az első képet innen, a másodikat innen kölcsönöztem.
További kulisszatitkokért, kövess a facebookon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: