A fánk-sztori

Farsang van, a maszkabálok időszakában pedig nincs olyan lelkes konyhatündér, aki valamilyen fánkfélével ne próbálná elkápráztatni a családját vagy a barátait.

Hogy melyik volt előbb: a fánk vagy a farsang, tudható, hiszen a történészek szerint már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztottak egy fánkszerű tésztát halszószba tunkolva. (Szerintem, ha ismerték volna a csokiszószt, vagy főztek volna lekvárt, eszükbe nem jutott volna halszószra fanyalodni.)

Az 1400-as években Európa-szerte, később a hollandoknak hála – akik magukkal vitték az Újvilágba –, az egész világon elterjedt és közkedveltté vált. Hívhatjuk pánkónak, churrosnak, doughnut-nak, badushának, Krapfen-nek, oliebollen-nek, a lényegen nem sokat változtat. Variációk széles tárháza egy témára, és micsoda szerencse, ha egy álarcos összejövetelre visszük, mert senki sem fog rájönni, ki pusztította el az összes fánkot.

Minden süteménynek van egy története. Az egyiknek az, hogy a kukában landolt az első néhány verziója, a másiknak az, hogy ínycsiklandozó lett, pedig csak egy improvizációs ámokfutásnak indult, a harmadik íze talán nem röppentett fel a kulináris élvezetetek Mount Everest-jére, de a készítője szívének kedves személynek készült, és ez a különleges fűszer érződött az utolsó morzsáján is.

Az én fánkom története 2012 szilveszterére datálódik, amikor Hollandiában éltem, és a szilveszterkor dolgozóknak a cég fánkot rendelt az egyik pékségből. Mivel valami eszméletlen finom volt (eszméletlen sok kalóriával, cukorral, és omega-6-tal, tehát nem épp egy superfood), ezért otthon kidolgoztam a saját tökéletes szilveszteri oliebollen-emet, amely abszolút beleillik a paleolit táplálkozás szabályaiba, farsangkor is megállja a helyét, és legalább olyan finom, mint az eredeti egészségtelen változat. Arról nem is beszélve, hogy pillanatok alatt elkészül, és sokkal kevesebbet kell pepecselni, mint a nálunk népszerű szalagos fánkkal.

Fánk cukor-, liszt- és tejmentesen

Hozzávalók 10-12 kétfalatnyi darabhoz:

1 nagy, érett banán

5 dkg kókuszreszelék

3 dkg őrölt mandula

2 tojás

A banánt villával összetörjük, nem kell nagyon pépesre, mert akkor folyós lehet a tészta. A többi hozzávalót hozzákeverjük, ha hígnak érezzük a tésztát, nyugodtan tehetünk bele valamelyik alapanyagból. Kis (kétfalatnyi) golyókat formálunk, zsírban vagy kókuszzsírban aranybarnára sütjük. Ha ügyesen forgatjuk sütés közben, szalagot is kaphatunk. A közepe nem baj, ha kissé sületlennek tűnik, ez a banán miatt van. Sütés után fahéjas xilitbe/eritritbe forgatjuk. Fogyaszthatjuk magában, lekvárral, csokikrémmel… vagy halszósszal.

Az első képet innen kölcsönöztem.

További kulisszatitkokért, kövess a facebook-on.